Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
A HIRES »DELIBERATUM EST«. 179 A tanácsosok rabulistikája hát nem volt, vagy legalább nem egészen volt komédia és Mátyás a legnagyobb valószínűség szerint komolyan vette magyarázásukat, mikor a Janus-arczú »deliberatum est« kifejezést jóváhagyta. A kérdés most már csak az volt, hogy elfogadják-e a mentőszót Illésházyék ? Nem csak föl szabad, hanem föl is kell tenni, hogy mikor Trautsonék a »deliberatum est« kifejezést javaslatba hozták Bocskay meghatalmazottjainak, bölcsen óvakodtak a szónak azt az értelmét hangoztatni előttük, a melyet neki ők tulajdonítottak. Deliberare nemcsak annyit jelent, hogy tanácskozni, mérlegelni, megfontolni, fontra tenni valamit, hanem azt is jelenti, hogy tanácskozás után elhatározni, megfontolás után elvégezni valamit ; sőt ez az utóbbi jelentése a Magyar- országon dívott hivatalos latin irányban, mondhatni, a túlnyomó. Semmi kétség sincs benne, hogy Illésházyék ebben az értelemben fogták föl és magyarázták a javaslatba hozott szót. Úgy okoskodtak, hogy a főherczeg előttük a Burgban határozottan és ünnepélyesen kijelenté, hogy a »statutum et conclusum est« kifejezést nem tűri és így ezen kijelentése mellett tisztesség- okáért meg kell maradnia ; mivel azonban látja, hogy őket, Illésházyékat ezzel nem puhítá meg, a kiegyezést pedig nem akarja meghiúsítani : hát más kifejezést, olyat ajánl, a melyet a magyarországi hivatalos latin nyelv és a magyar törvények a határozás, a végezés fogalmának megjelölésére széltében- hosszában használtak. Illésházyék tehát elfogadták a »deliberatum est« kifejezést.1) Azonban, mivel »exempla trahunt«, nem ingyen. Gyanú kelt lelkűkben az addig különös figyelmükre nem méltatott, mert jóhiszeműnek vett záradék iránt, mely a római katholikos vallás sérelme nélkül helyezi kilátásba a vallás szabad *) *) Irományok 25.1) alatt. Lásd a III. sz. hasonmást a kötet végén ! Vájjon gyanítá-e lllésházy a »deliberatum est« javaslatba hozatalának titkos rngóit vagy nem? és ha igen: aggodalmát végleg lecsillapítá-e a »deliberatum est«-nek a magyarországi latinságban szokásos használata ? oly kérdés, a melyre nem tudunk felelni. Nagy kár, hogy Illésházynak Bocskayhoz ez időben írott sok érdekes levele közt, melyeket a nagyérdemű Szilágyi Sándor közölt a Tört. Tár 1878-diki évfolyamában, egyetlen egy sincs, mely e tárgygyal foglalkoznék ! 12*
