Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
I. Az 1606. évi Szt.-György napjár Pozsonyba hirdetett országgyűlés
POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 9 nőkkel festi a magyar kath. egyház sanyarú helyzetét és a Protestantismus diadalmas előnyomulását Bocskay fölkelése következtében. Nincs igaza ott, a hol Bocskayt személyes súlyos vádakkal terheli Forgách gyűlölete, a mint Szuhay gyűlölete nyilatkozik meg íllésházy működésének vázolásánál. De a főpapok kötelességszerű aggodalma egyházuk jövendője s a főpapi rend csorbítása miatt érthető s különösen méltányolni kell aggályaikat ott, a hol az egyházi vagyonnak a forradalmi kormány által történt elkoboztatásáról és a forradalom czél- j a ira való zálogbavetéséről szólallak s keserűen megjegyzik, hogy »sem fegyver, sem erőszak nem fog kelleni a papi rend letörésére ott, a hol a fenntartásokra szánt javak tőlük elvonattak.«1) A kath. egyház régi fényének helyreállításához Magyarországon nincsen remény — mondja a folyamodás de legalább maga az egyház megmenthető, ha a jövő ország- gyűlésre. mely mind e kérdésekkel foglalkozni fog, ő szentsége egy külön apostoli követet küldene, a ki az egyház ügyét küldőjének nagy tekintélyével támogatná, a kihez ők, a magyar főpapok, teljes bizalommal fordulhatnának, a ki mindenekelőtt és első sorban Mátyás íőherczegnek, a király országgyűlési képviselőjének szándékait és cselekedeteit irányítaná.2) Nem alap nélkül emelték ki a főpapok ezt az országgyűlésre küldendő legátusnak első sorban szánt föladatot. Egy érdekes levélből, a melyet Forgách püspök közleményei alapján egy névtelen írt néhány héttel a kérvény megszerkesztése után Cardio atyához, a Báthory Zsigmond Erdélyében oly nagyszerepű jezsuitához, tudjuk meg azt. hová ezéloztak ezzel Forgáchék. Attól féltek, hogy Mátyást az öreg gróf Trautson, a főherczeg politikai főtanácsadója fogja Pozsonyba kísérni ; Trautson pedig a maga mérsékelt és higgadt nézeteivel a kiegyezést előmozdítani igyekezett eleitől fogva s jó katholikos ember létére épen nem volt a Forgách-féle harczias egyházpolitikai iránynak barátja. Ezt jól tudták lllésházyék, a kik vele heteken p »Nempe armis et vi ad ecclesiasticos eiiciendos opus non est, ubi bona eorum sustentationi . . . consecrata . . . distrahuntur.« Irományok 2. sz. 2) »Qui serenissimi principis consilia moderaretur.«
