Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
158 A »BÉCSI BÉKE« *új hitvallásnak, mely különben is csak eretnek lehetne, az engedélyezésére. Ezekből a tételekből, melyeket Khlesl bő példákkal és a szentírásból vett idézetekkel támogatott, magukból rá lehet jönni a következtetésre, hogy egyházi szempontból semmi új, semmi második vallás elismeréséhez vagy engedélyezésére nincsen joga embernek, annál kevésbbé még egv harmadik, tehát három vallás elismeréséhez.1) De az egyházi szempontok mellett, melyek a főherczeget tán meggyőzték s talán nem maradtak minden benyomás nélkül világi tanácsadóira sem. ép ez utóbbiakra való tekintettel, politikai szempontokat is szükségesnek látott a bécsújhelyi püspök fölhozni. Azt fejtegette első sorban, hogy még a Németbirodalomban is csak az ágostai hitvallás az, a melynek eltűrését a nem-katholikus fejedelmek kivívták és ha most a főherczeg a magyarok kívánságára még egy harmadik hitvallás tűrésébe beleegyeznék, nemcsak elkedvetlenítené a németbirodalmi fejedelmeket, hanem egyenest a német birodalmi végzések ellen cselekednék, melyek a ealvinismust és zvinglianismust kifejezetten elkárhoztatják és így a főhercze- gen száradna az a szégyen, hogy ő a legelső fejedelem, a ki egy sectánál többet megtűr. Kifejezést adott aztán az akkori katholikos körökben, főleg a praedestinatio és a fatum, a »kish- met«, párhuzamba tétele mellett szokásos fölfogás alapján annak az aggodalomnak, hogy a calvinismus engedélyezése az eddiginél is szorosabb kapcsolatba hozza a magyarságot a törökkel, a minek nem maradnának el igen rossz politikai következményei. Egész bizonyosra vette aztán azt, hogy a három vallás, jobban mondva két secta, engedélyezése a gyöngeség olyan jele volna, melyet az osztrák protestánsok a maguk követeléseinek keresztülvitelére, a magyarok példájára, esetleg fegyveres ellenállással N Khlesl e roppant hosszú, bőbeszédű és fnrfanggal megfogalmazott, de nem annyira a főherczeg és tanácsosai tájékoztatására, mint inkább saját maga igazolására készült emlékirata hiteles és kitűnő egykorú hiv. másolatban megvan az innsbrucki helyit, levéltárában, mint melléklet Eck Markhard íőherczegi főkamarásnak urához. .Miksa főherczeghez, 160<> szept. !). intézett levele mellett. Az operátum dátuma 1606 máj. '24. K szöveg sokkalta jobb a Hammer-Purgstall által kelet nélkül közzétett igen rossz, szövegnél (Khlesl II. 186. sz. okirat). V. ö. egyébként a mit Stieve az emlékirat különféle közléseiről mond Politik Bayerns li. 804. 1. sz. jegyz.
