Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
I. Az 1606. évi Szt.-György napjár Pozsonyba hirdetett országgyűlés
POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 7 azt. hogy a magyar rendeket a nekik szánt szerep eljátszására megnyerheti. Még más, a jövőre biztató ígéreteknek is kellett tarsolyában lenniük, a mikről azonban nem tudunk. A mint azt sem tudjuk, gondoltak-e Mátyásék e tervnél arra az eshetőségre, a mire a tervet bizalmasan közlő Liechtenstein és Brenner előtt a meglepett nuntius rámutatott. Jobb lenne a tűzzel nem játszani — ilyformán válaszolt Vercelli püspöke — mert megtörténhetik, hogy a magyarok, a kik most hozzá vannak szokva fegyveres kézzel követelni, nem állapodnak meg a főherczeg kitűzte határoknál s esetleg magukkal ragadják a többi tartományok fölhatalmazottait is. Ez elég világos czélzás volt arra, hogy a magyarok Rudolfot lemondásra kényszeríthetik s Mátyást választják meg királyul. Az a gondolat tehát, a mely két esztendő múlva tényleg testet öltött, de ez idétt még nem lopózkodott be Mátyás leikébe. Vágyai előtt még csak a római királyságra s ha lehet, a magyar trónra való kijelölés, a bátyja életében való megválasztatás és koro- náztatás elérése lebegett. Ennek előmozdítására hitte a magyar országgyűlést eszközül fölhasználhatni és ezért serénykedett ennek előkészítésével. Mert csakugyan serénykedett. Alig száradt meg a tinta a februári kiegyezés oklevelein, február 13-ikán már felszólítá a magyar tanácsosokat, hogy értekezzenek a királyi előterjesztésbe fölveendő ügyekről.1) Reménykedő jókedvének azonban tüstént ezen első lépés után csaknem szárnyát szegte egy hogy modern kifejezéssel éljek — oly egyházpolitikai actio, a mely ha sikerül, halomra döntheti a főherczegnek a magyar- országgyűlésre épített összes nagy terveit.2) Már a kassai tavaszi gyűlés történeténél fejtegettem horgáéi] l 'erencz nyitrai püspök kir. kanczellárnak és Szuhay István (‘gri püspök kamarai elnöknek nagyfokú elkeseredését a februári kiegyezés különféle rendelkezései miatt. Papi minőségükben bántották őket a vallás szabadabb gyakorlatáról s az 1606-diki hírhedt XXII. t.-czikk törléséről, meg a jezsuiták 1) L. Irományok 1. sz.-’) V. ii. a kővetkezőkkel Fraknói, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel Hl. 269—271. és Sörös Pongrácz, Forgách Fcrencz a bíboros, Századok 1901. évf. is.
