Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
I. Az 1606. évi Szt.-György napjár Pozsonyba hirdetett országgyűlés
POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 5 tyást még a lehetőségétől is megfossza a császári trónon való utódlásnak. Egyik házassági tervet a másik után kovácsol- gatta, hogy a születendő örökös reményével hárítgassa el a házának érdekei iránt jóérzelműek intelmeit, közben-közben pedig, hogy a házasodását sürgetők nyomásától meneküljön, családja más-más férfitagját — persze Mátyás kizárásával - emlegette jelöltjének a római királyságra. Pedig tartani lehetett attól, hogy a dynastia a sok szék közt pad alatt marad, miután a birodalmi protestáns fejedelmek között egy hatalmas áramlat — a melyet a franczia politika is támogatott örömest látta volna, ha Rudolf halála után a Habsburg-háznak egyik tagja sem kerül a császári trónra s így megdől a katholi- cismus főoszlopa a Xémetbirodalomban.1) Az uralkodóház érdekei mellett hát a katholikos egyház érdekei is ösztönözték Mátyást vágyai minél hamarabb való elérésében s előljárt természetesen a személyes becsvágy, melytől a jogalapot elvitatni nem lehetett ; utóvégre is ő volt a császár után a legöregebb tagja az uralkodócsaládnak. Ennek a czélnak elérésében a kihirdetendő magyar ország- gyűlés sikerei rendes körülmények közt maguktól elősegítették számításai szerint Mátyást. Gondolnia kellett azonban arra is, hogy Rudolfban a sikerek az irigység érzetét keltik föl s féltékenységét fokozni fogják. A magyar országgyűlésben azért még erre az eshetőségre is segítőtársat akartak Mátyás és tanácsosai bírni, oly hatalmas ütőkártyát, a melylyel a főherczeg a játszmát császári bátyjával szemben okvetetlenül megnyeri. Tervük, a melynek gyökerei a februári kiegyezési tárgyalásokba visszanyúlnak, a következő volt : elfogadják a fölkelő magyarságnak azt a kívánságát, hogy a békekiegyezés megtartásáért a császár jogara alatti osztrák és cseh tartományok rendei jótállást vállaljanak, még pedig nem annyira a magyarság, mint a — római királyság kedvéért.2) A kölcsönös jótálló és biztosító oklevelek szövegének tárgyalására ugyanis Alsó- és J) Fölöslegesnek tartom azt a bö irodalmat idézni, mely a Rudolf utáni németbircdalmi successio kérdésével foglalkozik. Legyen elég Felix Stieve művének Die Politik Bayerns második kötetére utalnom. ,2) Brenner Siegfriednek, az alsóausztriai kamara elnökének, Mátyás egyik bizalmas ministerének közlései. L. Irományok 24. sz.
