Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
OSZTRÁK BÉKEBIZTOSOK. 125 nuncius által »politici« névvel megjelölt tanácsosok közé tartozott, a kik az állam érdekét, ha másként nem lehetett cselekedni. elébe tették az egyház érdekeinek. A kiegyezési bizottság ezen öt osztrák tagjának háta mögött állónak kell képzelnünk a főherczeg spiritualis rectorát, Khlesl bécsújhelyi püspököt, a ki a később királylyá és császárrá lett Mátyásnak mindvégig első ministere volt és így, bár nem tartozott a bizottságba, a tárgyalások menetére, a főherczeg elhatározására általában, főkép azonban a vallási kérdéseknél nagy befolyással bírt. A mi a katholicismusnak Magyarországon For- gách Ferenc, az volt Ausztriában Khlesl : heves, erőszakos, erélyes zászlóvivője egyháza érdekeinek s megindítója az ellen- reformatiónak. Aagy különbség volt azonban a két férfiú között, erkölcsileg Forgách előnyére, politikai szempontból Khleslére. Mert míg Forgách törhetlen buzgósága, erőszakos, de egyenes jelleme megalkuvást e pontban nem tűrt, addig Khlesl teli volt furfanggal és ravaszsággal. Meggyőződésből tőn minden lépést a katholikus vallás érdekében ; meggyőződésből ösztönözte a gyönge Mátyást egyháza védelmére s így a magyar követelések ide vonatkozó pontjai ellen való ellenállásra, de mert nagyon jól tudta, hogy engedni kell, hogy a kiegyezés, a melynek abszolút szükségétől át volt hatva, létrejöhessen, mindig tudott ura számára is, a maga számára is, kibúvó utakat és mentségeket találni a katholikus világ főtényezői előtt s alapjában, alacsony színvonalú jelleméből kifolyólag, a legkisebb lelki furdalást sem érezte, hogy a katholikus világ előtt a felelősséget Trautsonra, Liechten- steinra és — horrendum dictu — a magyar püspökökre hárítsa.1) Ebbéli ravaszságát a különben nem nagy emberismerettel bíró prágai nuncius már február havában gyanítá, mikor t. i. Khlesl eltitkoló előle a hírhedt 22-dik czikk eltörlését.1 2) Leg1) Khlesiről annyit írtak már, hogy nem tartom szükségesnek a vele foglalkozó munkákat itt fölsorolni. A mit róla a kirgyezési tárgyalásokra vonatkozólag mondok, azt főként ez időbeli leveleiből és emlékirataiból, rés ben pedig a prágai nuncius és Velencze követe 1606-diki jelentéseiből merítem. Előadásom folyamán többször lesz alkalmam csattanós bizonyítékokkal szolgálni. 2) A prágai nuntius jelentése 1606 febr. 27. (Meyernéí 722f. sz. a.) ('he — az eltörlést — Cleselio non mi aviso ... il che a me accrescerà materia di risentimento.«
