Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
V. A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS 1606. ÁPRIL ÉS MÁJUS HAVÁBAN.
160 6. ÁPRIL 28. 775 nak sok külemb-külembféle szükségeknek megszerzésére, mely szükségek ez mái óráig is nem hogy valamennyire minuáltattanak volna, de még inkább ez idegen nemzetnek (úgy mint kinek nem tulajdona volt) gondviseletlensége miatt sok részire megtöbbíttetének. Hasznos dolognak látszik azért, hogy ez az gratuitus labor megrenováltassék és kívántatik, hogy az végházaknak és erősségeknek megmaradásokért more solito continuáltassék, hogy így az erősségek, kik kezünkben vannak, gondviseletlenség miatt ne láttassanak elpusztulni, iuxta articulum Constitution um anni 1604. Articulus sextus. Minthogy nem küsebb serénységes gondviselés kívántatik az kezünkbe való birodalomnak megtartására, az mint kívántatott az megnyerésére, felette igen szükség azon okoskodnunk, hogy az megnyert birodalmat meg is tartsuk és ha kívántatik, annak czélját és határát dicsíretesen előbb is vessük; mivelhogy az békesség dolga még igen bizonytalan karban forog és a dolog mind az hadakozásra láttatik inclinálni: az expeditio dolgában találjon az nemes ország jó és alkalmatos módot, hogy istennek szép áldásinak elvett alkalmatosságát gondviseletlenség miatt [veszni] ne hagyjuk. Ez mellett az urak és nemesek micsoda segítséggel akarnak lenni az hadakozásnak jó módjával való megcontinuálásánál, decernáljon arról az nemes ország és adja nekünk értésünkre, hogy tudjuk mit remél leni és ahhoz magunkot accomodálni; mert bizonyosok lehetnek ő kegyelmek abban, hogy mi is semmi commoditást, kivel hazánknak használhatunk, semmit abban hátra nem hagyunk, az mint hogy most is erdélyi országunkban szép hadainkot trium nationum készen tartjuk, hogy valamikor kívántatik, azokkal egyetemben szolgálhassunk országunknak megmaradására. Articulus septimus. Végezetre mivelhogy az kiknek esztendeje eltölt J) és azoknak tartása felette igen hasznos >) Fiedler udv. tanácsos gyűjteményében levő egykorú latin fordítás itt így szól: »Praeterea cum praetorianorum seu Ceruleorum annus jam elapsus sit.« Ebből nyilvánvaló, hogy a magyar eredetit
