Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

V. A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS 1606. ÁPRIL ÉS MÁJUS HAVÁBAN.

72 2 a kassai országgyűlés zat is, melyet a kassai gyűlés ugyanezen alkalomból a nemzeti haderő részére kidolgoztatott és elfogadott. Nem most foglalkozott azonban először a Bocskay-párti magyarság a hajdúvitézekkel behatóbban. Már a szerencsi gyűlés idején szózatot intézett hozzájuk országul a rendek gyülekezete, még az nap, mikor Bocskayt Magyarország fejedelmévé megválasztotta. Tudatván e választást velük, megköszönte nekik a gyűlés, hogy a fejedelem hivó szavára egy pillanatig sem kételkedtek a magyar haza szabadsága kivivásáért fegyvert fogni. Meleg szavakban intette őket, a rakonczátlan s addig csakugyan inkább rabló-, mint katona-elemeket, kik előtt addig csak a zsákmány és a zsold volt az egyedüli ideál, hogy a magyarság s a fejedelem ügyéhez mindvégig hivek maradjanak. »Istenre« kérte őket, hogy árulókká ne váljanak, a »némettől« meg ne vétessék magukat pénzért vagy igéretért, saját vérükre és saját hazájukra idegen zsoldért ne támadjanak. ígértei nekik, hogy a mint a béke helyreáll, szolgálataikat és hűségüket a nemzet országul meghálálja az összes hajdúságnak, a különös jutalomra érdemeseket pedig, a kiket ők maguk fognak soraikból kijelölhetni, külön is megjutalmazza az ország és fejedelem, a ki, mondá a kiáltvány, »kicsiny állapotból nagyra és szegénységből fő állapotra viszen benneteket«. De a köszönet és Ígéretek mellé odailleszté a szerencsi gyűlés költői tollal irott kiáltványa azt a valóban meleg hangú kérést is, hogy eddigi rabló, kalandos üzelmeikkel hagyjanak föl s a nemzeti fejedelem szárnyai alatt »kezdjenek már az istenes élethez«. »Mert nem az az igaz főemberség, a ki ragadományával, de az, a ki országának a kedvével és fejedelmének szeretetével megyen elő«. »Kövessetek — úgymond — oly életet, a mely életetek se az istent, se pediglen keresztyéni neveteket meg ne sértse, meg ne fertőztesse. Az istennek, fejedelmeteknek s neveteknek a böcsületivel pedig kössétek össze, vitézek, hazátoknak szeretetit, ne szaggassátok, dúljátok és ne emészszétek országtokat; mert ha az úristen megcsendesít földünkben bennünket s eltávozik rólunk az