Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
V. A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS 1606. ÁPRIL ÉS MÁJUS HAVÁBAN.
1600, április KS május havában. löinbség köztük és Illésházy között csak az, hogy ő érettök is Illésházy fáradozott, de nekik nem volt részük azokban a rágalmakban, melyekből Illésházynak itt is, ott is Bécsben meg Kassán — bőven kijutott a szenvedélyükben elvakultaktól, a kik a forradalmi idők izgatottsága alatt a becsületes alkuszon, a mérsékletre intő, jóakaró közvetítőn vágtak végig azért, mert nem az ő kívánságuk szerint dőlt el a közügy egészen jobbra vagy egészen balra. Mert a mint Kassán a magyarságot az udvar kívánságai felé törekvék hajlítani az agg államférfi, ép oly becsületesen igyekezett Bécsben a főherczegi udvart minden áron a fejedelem és a rendek kívánságainak teljesítésérc rábírni. Még ha méltánytalanoknak látszanának is a magyarok követelései, mondá Bécsben a főherczeghez benyújtott egy emlékiratában, akkor is teljesíteni kellene azokat, már csak azért is, hogy az esetre, ha a török súlyos, el nem fogadható békeföltételeket szab. a kielégített magyarságot el lehessen mellőle téríteni. 1) Még ha világos kárával járna is a kiegyezés ő fölségének, irá Kolonics Siegfriedhez Kassáról, meg kell kötnie s nem szabad bosszúvágyónak lennie; mert ha egyszer elvész Magyarország, nem igen lesz visszaszerezhető. 2) Azt tegye a király, a mit atyai és királyi kötelessége parancsol; ne a Bocskay ellen való gyűlölet, se egyéb sérelem érzése ne vezesse elhatározásában, hanem a keresztyénség közjavát viselje szemei előtt. Ne tegye a pótolhatót a pótolhatatlannak elébe: azt, a mit Bocskaynak enged át, később úgyis visszakapja, de ha Magyarország elvész »és a magyarság törökké válik, mint a bosnyákok, akkor vége mindennek«. 8) 5) »Opinio domini Illésházy«, melyet (kelet nélkül) 1606. januárjában a főherczeghez benyújtott, bécsi udv. kam. ltár. 2) L. Irományok II. sz. 3) »Agat Sua Mt a s caes. officium regis et patris, neque sinat se offendi iniuriis vel persona Bochkaii. sed ponat ob oculos commune bonum reipublicae christianae et neque remedibilia irremedibilibus praeponere dignetur. Suo enim tempore onmia illa quae domino Bocskay bonis conditionibus cedantur. re duci poterunt; amissa autem
