Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1605. NOVEMBER " DECZEMBER BEN. 391 bekivánni s őket ez állásokban az igazoláshoz képest meghagyni : a nyitrai püspök Illésházyra, az újdonsült mágnásra czélozva, — ki még nem sokai azelőtt, mint összes rokonsága is csak »egregius« vala, — gúnyosan kérdé, hogy merik a püspökök régi szokás szentesítette jogait olyanok megtámadni, a kik legkevésbé szeretnék, ha minapi eredetű kiváltságos állásuk vizsgálat alá kerülne ?*) Nincs kétség benne, hogy mindezeket a körülményekhez alkalmazva Forgács Zsigmond is előadá a korponai rendek harmadik alkutárgyalásánál, anélkül azonban, hogy czélt ért volna velük. Győzött a radikálisabb nézet, mely a püspökök nemesi származásának kívánságától —Forgács megelégedésére is — elállott, de egy füst alatt aztán azt is kimondá, hogy ő fölsége az országot ezután nem papok, hanem világi nemesek által kormányozza. 2) Ez, bármily általánosan hangozzék is, talán még több, mint a kir. tanácsosi s főispáni méltóságból való kizáratás, mert a helytartóságot s a kanczellárságot, nádor híján az ország kormányzásának két legfőbb faktorát is magában foglalja. Úgy látszik, hogy a viták alatt a radikálisok erélye és étvágya megnőtt. Hátra van még az egyházpolitikai kérdések közül a jezsuiták ügye, melvlyel röviden végezhetünk. A rendek első határozatával szemben Forgács Zsigmond november 29-iki viszonválaszában is ragaszkodott azon indítványához hogy a jezsuiták kiűzése, vagy bennmaradása felől a jövő átalános országgyűlés határozzon. S mivel az ezen kívánsággal kapcsolatos követelésnél, mely az adon ány- és záloglevelek sérelmes záradékairól szólt, sikerült a rendeket megnyugtatnia: joggal hívé, hogy a jezsuiták kérdésénél meg a rendek lesznek engedékenyebbek. De csalódott. A statusok a második és harmadik tárgyalásnál is elha9 Quare in questionem tanti temporis usu confirmata liuiusmodi auctoritas revocatur [ab iis] qui suam nupevam et hesternam nobilitatem nollent in aliquam disputationem mittere . , . Emlékirata Mátyás főherczegliez. 2) Irományok XXIV., 7. pont.