Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
388 A KORPONAI OHSZÁGGYÍTLKS. kir. tanácsosi állásra való képességébe. A második tárgyalás alkalmával november 29-diki válaszában a kérdésre Forgács, mint hasonlóképen láttuk, nem is reflektált, a rendek hát második határozatukkal is megerősíték az elsőt:ám legyen a püspök királyi tanácsos, ha különben nemes ember. De már a harmadik alku tárgyalás alatt a kérdést egészen fölforgatták. Az a nézet kerekedett fölül, mely a püspökök nemes voltában sem talált elég biztosítékot túlságos szolgálatkészségük, hyperloyalitásuk ellen; az a nézet, melynek hivei eleitől fogva, már jóval a korponai gyűlés előtt, a Bocskayval kezdett alku alkalmával azt sürgeték, 2) hogy a püspököket egyátalán semmi közhivatalra s országos állásra ne nevezhesse ki a király. A kamarai elnökök és tanácsosok kérdésében a kamarai pontnál győzött már ez a párt. Most, hogy a főherczegi biztos nem egyezett bele a rendek kétszeri határozatába, mely a nemes származás kikötése mellett bennhagyta volna a püspököket a kir. tanácsban, a rendek elégedetlenségét ez a radikális párt, ügyesen felhasználván azon kezdett dolgozni, hogy a püspököket minden föltétel és kivétel nélkül kizárhassa a kir. tanácsosi és a főispáni állásokból. Minden püspök, az esztergomi és kalocsai érsekség minden suífraganeusa tagja volt a kir. tanácsnak és — eltekintve az üresedésben levő esztergomi érseki széktől — főispáni méltóságot azon időben a kalocsai érsek (persze csak elméletben), meg az egri, győri, veszprémi és nyitrai püspökök viseltek. 3) így hát nem kis fa volt í i Zj cl mibe a radikális párt fejszéjét belevágta, még akkor sem, ha e czélzatnál csakugyan Illésházy volt volna az irányadó, a mi épen nem valószinű, de a mivel a főurat a magyar főpapság (legalább a főispáni méltóságot illetőleg) meg Khlesl 0 Irományok XII. sz. nov. 29. alatt. 2) Thurzó György jóval föntebben többször idézett jelentése 1605. júl. 20. (az Akadémia kézirattárában), 8) L. Hajnik, Az örökös főispánság a magyar alkotm. történetben 50., 58., 59., 67. és 93. lapokon.
