Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOV EM HEH DECZEMBERHKN. 377 bau e közvetítő javaslatba semmi szín alatt sem akartak beleegyezni, makacsul ragaszkodván úgy a második, mint a harmadik tárgyalásnál első határozatukhoz, mely ekként véglegessé vált. Tekintve azonban azt, hogy itt főként Illésházy elvett javairól volt szó, hinni lehete, hogy a király kegyelemképen adja meg Illésházynak, a kiegyezés legbuzgóbb bajnokának s utána azután másoknak is azt, a mit a rendek követelésével szemben meg kelle tagadnia, mert különben önmaga ismerné el törvényteleneknek a kir, parancsára véghezvitt kobzásokat. Kényesebb természetű volt már a koronának az ország határain belül való őrzésére czélzó kivánság, melyet a rendek a második tárgyalásnál is ismételtek s a végső megállapodások közé is fölvettek. Majdnem biztosra volt vehető, hogy a rendek követei ebben a pontban kénytelenek lesznek megadni magukat, hogy kezüket hiába köti a szigorú határozat.

1) A legnagyobb nehézség azonban ama föltételeknél mutatkozott, a melyek az egyházpolitika terén mozogtak. Hosszú sora a nyilt és elpalástolt ellentéteknek tűnik itt szemeink elé, melyek nemcsak meghazudtolják azon katolikus és protestáns, de nem magyar egykorúakat, a kik azt igyekvének kül. a németbirodalmi protestáns rendek eláltatására világgá kürtölni, hogy a vallás ügye csak takargató köpönyegül szolgál a Bocskay-pártiak önző czéljai és német gyűlölete számára; hanem első pillanatra alkalmasoknak látszanak a kizárólagos vallásharcz bélyegét sütni rá azon mozgalomra, a mely legalább is ép oly mértékben czélozá a nemzet jogai, az alkotmányosság biztosítását, mint a lelkiismereti szabadságét, — A legelső és legfontosabb követelés volt e téren, mint láttuk, a protestáns vallások szabadságának törvényes biztosítása s ebből kifolyólag a »lutherani comburantui'«-féle törvény és a 22. articulus eltörlése. Láttuk, mily egyértelemmel és szilárd eltökéléssel hozták meg a rendek a tárgyalások első napján erre vonatkozó liatározaLásd e két pontra nézve a Naplót november 29. alatt (írom. XII. sz.)