Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1605. NOVEMBE R " DECZEMBER BEN. 375 vagy a városi hivatalokba. Az egyetlen Herczeg István, régi ismerősünk, ez, a mint a jelek mutatják, nagytekintélyű és erőszakos magyar polgár, juthatott csak be a német tanácsba, mert tökéletesen tudott németül, német ember gyanánt (noha őt Bocatius a legdtihösebb magyarnak jellemzi) ; de Szabó György, a legelőkelőbb kereskedő, a Szegedi testvérek. Keszeli János, Almási István, Kecskeméti György, Sörös György, Yarannai János, Tóth Pál, Békessi Marton, Gyulai János és sok más, tehetős, független magyar polgár mind kimaradt a városi ügyek intézéséből s lőn — mint Bocatius megjegyzi — épen ezért heves ellenzője a fönnálló rendnek és kormánynak, s testestiil-lelkestül buzgó híve Bocskay forradalmának. 1) Ennek a természetellenes állapotnak akarta hát elejét venni a korponai rendek azon óhajtáskép nyilvánított új követelése, hogy ezentúl minden városban házat szerezhessen, hivatalt és tanácsnoki tisztet a németekkel egyformán viselhessen minden rangú és rendű magyar ember, ha egyébként a városok joga előtt meghajol s a városi statútumok követelményeinek megfelel. 2) A rendi alkotmány s a városi privilégiumok e világában persze merésznek tünt föl e kívánság. Az a gyáva magyar királyi tanács, mely mind attól irtózott, a mit a forradalom kívánság vagy követelés gyanánt a fölszínre vete, nyakig begombolkozott ez óhajtás előtt is. Nem tudta, vagy nem merte politikai és nemzeti horderejét fölfogni s nem tudott egyéb »jó tanácsot« adni e pontban a főherczegnek. mint azt, hogy a kinek Pozsony városa ellen baja van, hát igyekezzék és álljon szabadságában sérelmei orvoslását a törvényes úton keresnie. 3) Ilyen tanács mellett, a 9 Bocatius jelentése vagy elbeszélése a Bocskay támadása okairól. 160*í. október havában prágai börtönéből (bécsi udv. ltár). 2 Irományok XXIY. sz. XV. pont. 3) »De iis vero, quae de civitate Posoniensi in medium adferuntur, si cui illa privatim iniuriam aliquam fecisse comperiatur, poterit eam quisque jure convenire.« Egy egykorú hivatalos kivonatból, melynek czíme: Cameralia, Ex opinionibus C. C. Reque Mtis cousiliariorum hungaricorum . . . (1606. január 9.? udv. kam. ltár.)
