Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1 605. NOVEMBER DECZEMBERBEN. 371 jövő országgyűlésen mily bizonytalan megoldásnak nézett elébe ez a kérdés-csoport, azt a katholikus főpapság föntebb *) ismertetett nézetei gyaníttathatják velünk. Olyan se hús-, se hal-féle alakot nyert s így a Mátyással való bécsi alkudozások számára maradt fönn az a kérdés is, hogy az országgyűléseket a nádor-e vagy Mátyás főherczeg által »igazgattassa« a király? Forgács nov. 29-én fölolvasott válasza Mátyás mellett kardoskodott; a rendek határozata erre megint csak a nádurt jelölte ki. Győzött azonban lllésházy közvetítése a harmadik tárgyalásnál, a mennyiben a rendek megelégedettek azzal, hogy az országgyűléseken a királyt kívánták ugyan látni, Mátyás »országgyűlési igazgatása« ellen pedig, bár érdemeit elismerő és engesztelő szavak kíséretében tüntettek; de kötelező határozatot nem mondottak ki.

2) Ugyancsak ebbe a színtelen csoportba tartozik Bocskay adományozásainak ügye is, melyre nézve Forgács november 29-diki válaszában a rendek határozatához (hogy t, i. a kérdés a jövő országgyűlésen nyerjen megoldást) hozzájárult. Az egyetértés teljes volt volna hát. A harmadik tárgyalásnál azonban, miért miért nem, nincs tudomásunk róla, az ezen pontban mindig conservativ felfogású rendek soraiban egy pillanatra tűlcsapott a conservativ ár hulláma s a többség a főherczegi biztos legelső válaszának megfelelően érvényteleneknek akarta kinyilatkoztatni Bocskay minden adományozásait és inscriptióit. Tenyéren fekvő dolog, hogy ebbe meg a fejedelem nem egyezhetett bele semmi körülmények között s a valószínűleg különben is gyönge majoritás főként a katonapárt radicális elemei zúgásától megfélemlítve, engedni volt kénytelen. így jött létre a közvetítő és elfogadott indítvány, mely szerint azok a javak, melyeket az ország szükségeire kölcsönzött pénzösszegek fejében adott Bocskay és kormánya zálogba, maradjanak meg a zálogbirtokosoknál; ellenben minden egyéb, akár eladományozott, akár zálogba9 L. a 291. lapon. 2) A Napló deczember l-jén erről se szól. De segítségünkre jő itt is az Irományok XXIV. sz, darabjának XI. pontja. 24*