Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER DECZEMbEk bEN. 869 óhajtá a kiegyezést, — hanem mint »lázadó« is a jámborabb fajtájú rebellisek közé tartozott.

1) Az előadott pontokon kiviil maradt még fönn egy egész sereg kérdés, melynél nem sikerült a rendek meg a biztos között a compromissum. E kérdések két csoportra oszthatók. Egyikökbe azokat sorolom, a melyeknél éles, esetleg a békemű létrejöttét koczkáztató ellentétek észlelhetők. A másodikba pedig azt a néhány pontot iktatom, a melyeknél mind a két fél részéről sok közeledés történt, a nélkül, hogy a rendek megnyugvást szerezhettek volna az eredményből; noha másrészt azzal biztatá e közeledés a tárgyalások vezetőit, hogy Bécsben a főherczeg szine előtt a közvetetten alkudozásban a megoldatlan maradt kívánságok eme csoportja gyors és könnyű megoldásra fog találni. Legfogósabb volt ez utóbbiak közt a szentszékek ügye s pedig azért, mert a tized miatti panaszokon kivűl időközben az alsó-papság ellátásának kérdését, meg a földesurak kegyúri jogát összebonyolíták vele. — Támaszkodva arra a körülményre, hogy első határozatukban a rendek elállottak a szentszékek eltörlésének kívánásától, e pontot a második tárgyalás alkalmával (nov. 29.) beadott válaszában akként szövegezte Forgács, hogy a visszaélések és tizedek ügye az alsó-papság eltartásának

3) kérdésével egyetemben halasztassék el a jövő országgyűlésre. Mi adott okot Forgácsnak a kiegyezés föltételeinek hetedik czikkébe ezt az új pontot belecsúsztatnia, nem tudom.

3) De ha ő a szöveget újból formulázta, a rendek is újra előkezdték újabb panaszok alapján a tized-vitát. Trencsénmegye panaszai mellé 9 Ezért szólnak a decz. 3-diki megállapodások (X. pont) csak a magyar váró'rségekről s hallgatnak a X. czikk második részéről, a magyar tanácsról. 2) Napló, nov. 29. alatt (Irományok XII. sz.) a VII. czikknél. Bármily szokatlan is, a »concionator« kifejezés alatt itt katholikus papot, plébánost kell érteni; különben semmi értelme nem volna a rendek azon határozatának, mely a concionatoroknak a patronusok nyakába való ültetéséről szól. 3) A rendek se reflectáltak rá; én se tudok e pontról közelebbről bármit is mondani. Magyar Országgyűlési Emlékek, XI. 24