Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

L 6 05. NOVEMBER DECZEMBERBEN. 367 soha bele nem egyeztek volna. A korponai rendek vezetői is jól tudták azt; de Forgácsnak e tacticus fogása előtt szemet hunyva (vagy e fogást tán vele együtt kovácsolva) oda vitték a rendeket, hogy az óvatos, semmire nem kötelező nyilatkozatban megnyugodtak,

1) sőt még élét is vették a merev követelésnek, a mennyiben a decz. 3-diki végleges megállapodásnál átcsillámlani engedték azt is, hogy okkalmóddal bizonyos számú idegen katonát készek eltűrni a végvárakban. De a mint ezt megengedni látszottak Korpona rendei: abban a pillanatban értékét veszté Forgács »hite szerint« való Ígérete. Teljes megegyezés jött létre abban, hogy a hűtlenség bűnével vádoltak ellen ezentúl szorosan a törvény szerint járjon el a korona. Megígérte azután Forgács, hogy a rendek kívánsága szerint a fölség külön hitlevélben fog bocsánatot adni mindazoknak, a kik ellene fegyvert fogtak — és, úgy látszik, elejté azt a követelést, hogy a rendek újra hűséget tartoznak a királynak esküdni. S végre a XV-dik föltételnél nyilvánított óhajok egyikénél ígéretet tőn a biztos, hogy a jövőre a korona a rendek beleegyezése nélkül nem fog a községéknek oly szabadalmat adni, a mely törvényellenes, vagy a mely közjogi állapotukat megváltoztatná.

2) 0 Napló, nov. 29. X. ponthoz. — Mint föntebb az első fejezetben láttuk, a czikk két részből áll, u. m. 1. a végvárak, 2. a magyar kir. tanács ügyéből. A Napló nem mondja, hogy Forgács november 29-diki válasza és a rendek megnyugvása az J. vagy 2. részre vonatkozik-e ? S ha én mégis csak az elsőre vonatkoztatom Forgács válaszát s a rendek megnyugvását, annak az az oka, hogy a véglegesen megállapított szöveg (deczember 3. Irományok XXIV. sz. a.) csak a végvárakról szól. 3) Csak így értelmezhetem Forgács igéretét, melyet minden józan rend ellenére a legkisebb alkalmi kapocs és ok nélkül a püspökökről szóló (VI-dik) föltételnél találok a Naplóban is (nov. 29. alatt.), meg a korponai végső megállapodások hivatalos latin szövegében is (Irományok XXIV.). Az olvasóra bízom elképzelni azt a bosszúságot, mely az efféle logikátlanságok kihüvelyezésénél a kutatót elfogja, lévén az egyesegyedüli összefüggés ezen pont, meg a püspökökről szóló kivánság között az, hogy Bazin és Sz.-G-yörgy városok a királytól a kiváltságokat a kamara meghallgatása mellett kapták, a magyar kamara elnöke pedig (Szuhay) — püspök volt.