Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVKMHKR DKCZKM IIKRHKN. szakadáshoz vezet vala, ha közbe nem veti magát az egyrészt Mátyás főherczegtől, másrészt Bocskaytól támogatott lllésházy. Nem habozok azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy a tágyalások folytatása s azon mederbe való vezetése, a melyben azután azok a bécsi béke révéig folytak, legfőkép lllésházy ügyességének, előrelátó, éles szemének köszönhető. Illésházynak már a korponai tárgyalások hivatalos megkezdése előtt, azon tanácskozások alatt, melyek, mint a maga helyén említők, a november 24-dikit közvetlenül megelőző napokban a fejedelem tanácsosai és az előbbkelő követek közt folytak, észre kellett vennie, hogy a teljhatalommal föl nem ruházott Forgács, a ki az engedmények terén magától csak bizonyos, szűkre vont határokig mehetett, egyébként pedig ad referendum volt utalva,

1) egyszeri missió alatt nem lesz képes a kiegyezést a föltámadt magyarsággal megkötni. Föl kell nekie újra Bécsbe mennie s le kell neki újra Korponára jönnie egy második, esetleg egy harmadik küldetésben. Minél tovább húzódik azonban az alku, annál kedvezőtlenebbekké válnak a kiegyezés esélyei, mert annálinkább megerősödik az a csekély párt. mely a Habsburgháztól Magyarországot végleg el akarja szakítani;

a) a kiegyezés azon számos hívei pedig, a kik ugyan effélére nem gondolnak, csak Bocskay föltételeitől nem hajlandók tágítani, reményt vesztve, annál jobban elcsüggednek s annál könnyebben helyet engednek a lármásabb, radicálisabb elemeknek. Aztán ott fönn, Bécsben és Prágában is, változhatnak a körülmények, a nemzetközi viszonyok új arczulatot ölthetnek, a kiegyezést ellenzők összezsugorodott pártja megnövekedhetik, — a mint hogy a Korponáról vett kedvezőtlen hírek hatása alatt Mátyás főherczeg (mintha csak lllésházy aggodalmát sietett volna igazolni) maga figyelmeztető Rudolfot, hogy esetleg úgy a török béke, mint a magya9 Ezt az utóbbit világosan látjuk az Irományok XXL sz. a. közölt főherczegi leirat legelejéről. De Serra is említi jelentéseiben. 2) Irományok XIY. sz. a. 1. lllésházy levelének végét.