Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. hanem liaza távozni Prágából. S mikor aztán erre elképedve futottak természetes patronusukhoz, a magyar titkárhoz tanácsért, ez, vigasztalás és jó tanács gyanánt, fölolvasta előttük azt a még akkor egészen friss, és a jó városi követek előtt még egészen ismeretlen 22-dik t.-czikket, melyet ép ekkor toldott be a király az 1604. országgyűlési czikkek hegyébe s mely, mint tudjuk, az eretnekek ellen hozott összes, halálbüntetéssel, megégetéssel fenyegető törvényeket megújítja. Erre a jó tanácsra persze hogy ott hagyták Prágát az istenadták.

1) Gondolhatni hát azt a vihart, mely Korponán kitört, mikor Forgács azon válasza után, hogy ő fölsége nem tud rá emlékezni, miben sértette volna meg az ország törvényeit és koronázási esküjét, a panaszos felek az előadott és ehhez hasonló esetekkel előhozakodtak. S gondolhatni a szenvedélyes hangot, melylyel e példákat a főherczegi biztos arczához vagdosták. Forgács mind erre nem volt előkészülve. Még a mit tán megczáfolnia lehetett volna, még arra is. hallgatnia kelle. Nem volt hát képes megakadályozni, hogy a rendek a 15-dik czikkről hozott határozatukban éles gúnynyal »eszébe ne juttassák« a felségnek a fentebbiekhez hasonló eseteket s szemére ne hányják a királynak, hogy a magyarokkal úgy bánik, mintha rabszolgák volnának. Mindamellett — és ez a teljesen érthetlen — a rendeknek a cancelláriát illető határozata csak az óhajtás alakját öltötte föl s nem lőn a kiegyezés föltételévé, követeléssé. Csak óhajkép nyilatkoztatá ki, hogy ő felsége a »magyar cancelláriák« törvényes hatáskörét állítsa helyre.

2) De legalább 3) A fogoly Bocatius elbeszélése Bocskay támadása okairól (1606. októberből. Bécsi udv. ltár.) a) Napló (írom. X. 4.) — Érdekes, hogy ez az irat »cancelláriákat« (többes számban) mond. Ennek két oka lehet. Vagy a király mellett működő- rendes magy. kir. cancelláriát és ennek Bécsben, Mátyás főherczeg mellett alkalmazott exposituráját (a bécsi magyar titkárt segédszemélyzetével) érti; vagy a cancelláriák mint általános fogalom alatt a magyar hatóságokat általános értelemben, tehát m. kir. tanácsot, kamarát és cancelláriát, a helytartó irodáját stb. Az előbbi ugyan valóbbszinű; de azért nincs kizárva ez utóbbi sem mert a rendek bizonyára mindezekre kiterjeszkedhettek a viták alatt.