Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
354 A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. nehezen« elintézést csikarnia ki ügyében annak, a ki koronás urához, a magyar királyhoz fordul, mondák a Bocskaypárti státusok, s mivel a megnevezett udvari emberek »a magyar törvényhez semmit vagy keveset« értenek, hát bizony mindannyiszor »fájdalmas és sérelmes válaszszal kell ő felségétől alájönni« a panaszosnak. 2) Rövid ós nagyon általános így ez a panasz, melylyel a korponai rendek a magyar cancellária in integrum-restituálására vonatkozó kívánságukat megokolták s melyet a maga igaz mivoltában csak úgy értünk meg, ha valamely csattanós példa áll rendelkezésünkre a sok közül, mely Bocskay híveinek rendelkezésére állott. Ilyen az az eset, mely Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kis-Szeben küldötteivel 1604. első hónapjaiban a városi templomok elvétele s a kassavárosi javak bevonása ügyében történt. Ezeket az alázatos, jó német és hű királypárti, sőt császári érzelmű polgárokat, a kik az udvar nyelvén is jól tudtak beszélni s a kiket különben dédelgetni szokott volt az udvari kamara, főként a megyei nemességgel szemben, Bécsből panaszaikkal Prágába utasíták, a hol ismerősünk Gallo Cesar ajánlatára mindenekelőtt Landau udv. kam. tanácsost keresték föl. Ez őket a német birodalmi »Reiclishofrath«-hoz küldé, a hol a birodalmi vicecancellár Coraduzzi volt a hatalmas úr. Coraduzzi szépen zsebre tette az átadott 40 arany ajándékot s miután a Reichshofrath csakugyan nem volt illetékes a városok panaszos ügyében, azt a jó tanácsot adta nekik, menjenek Unverzagthoz, az udv. kamara elnökéhez és Slavata cs. tanácsoshoz. Ez utóbbi — két láda jó tokaji bor fejében — azt vélte, hogy valóban legjobb lesz az udv. kamarát megkeresniük, de a kevély elnök még nem is fogadta a magyar városok küldöttségét. Jó ismerősük, a Prágában időző Rueber György, tokaji parancsnok és magyar indigena ajánlatára b. Hoffmann Ferdinánd nagytekintélyű kam. tanácsosnál, a kamara későbbi elnökénél, kopogtattak hát s beszóltak jóakarójukhoz, a szintén protestáns Geizkoflerhez. Ez az utóbbi nem akarta őket orruknál fogva vezetni s nem adott -) Katona '28, 446. és Napló (írom. XII. sz.)
