Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. rendek, másrészt meg olyanokban, a melyek a főherczeg e különös válasza nélkül bizonyára föl se merültek volna. Négy főcsoportra oszthatni e panaszokat. A legelső az országos tisztségeknek idegenek számára való osztogatására vonatkozó példákat foglalja magában. Ezekkel már végeztünk. A sérelmek második csoportja arra hozott föl példákat, hogy a király a korona rendelkezése alá kerülő birtokokat idegeneknek adományozza vagy inscribálja szünet nélkül. Megnevezték a rendek Véglest, Lipcsét, Murányt, Husztot, Zólyomot és Dobravinát, aztán Trencsént, Surányt, Likavát, Bánffy Dénes javait, melyeket a király — a hozzájuk tartozó roppant uradalmakkal — egy Rappachnak, valami Trybl Gáspárnak, egy Herbersteinnak, Eástának, osztrák-német tiszttartóknak, Henkel Lázár dúsgazdag, szepesi eredetű bécsi kereskedőnek és Lassota Erich kassai kerületi mustra-mesternek conferált, adott el vagy vetett zálogba. Ez elidegenítések némely része a föntebb ismerteit birtok-kobzási rendszer folyománya volt. Más, tehát nem kobzások után történt részük ellen a magyar rendek már régóta, többek közt 1599-ben és 1600-ban

1) tiltakoztak az országgyűléseken; de e tiltakozást azzal a válaszszal némítá el a kormány, hogy a mint magyar alattvalók bírhatnak és tényleg bírnak is (pl. Illésliázy a morvaországi Gödinget, másnéven Hodolint), a fölség más országaiban fekvő javakkal és várakkal, ép oly méltányos a viszonosság elvének alkalmazása Magyarországon. Hozott föl azonban e mellett a kormány még egy más, igen érdekes, opportunitási okot a panaszok ellen. Azok a javak ugyanis, a melyeket a rendek megneveztek, a bányavárosok közelében feküdtek — s azért adandók (monda a kamara) német emberek kezeibe, mert a magvarok (mint a Balassák és lllésházy), mikor az ő kezeikben voltak e birtokok, területükön a bányaműveléshez oly annyira szükséges erdőket önkényesen és oktalanúl pusztították, a bányatermékek szállítását és értékesítését a »leghihetetlenebb« nemesi jogokra való hivatkozásokkal megnehezítek, magukkal a bányaváro') Magy. Orszgy. Emi. IX. 210, 342, 344, 3ö2. 11.