Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1005. NOVEMBER MÍOZ EM HERBEN. 339 és aránytalánúl szűk voltát tekintve — legalább is I millió frtra rúgott. Ezekhez járúit azután azon birtokosok javainak elkobzása és továbbadományozása. a kik 1605 pünköstjéig nyílt ellenkezésben álltak a forradalommal. Ez utóbbi javak azonban csak kisebb mértékben estek inscriptió alá; túlnyomó nagy részüket — pedig az ország északnyugati megyéiben elég ilyen birtok vala — tett szolgálatok fejében örökösen adományozá el a fejedelem. Es hogy e részben ép oly kevés scrupulositást fejtett ki Bocskay, mint az egyházi javak zálogbavetésénél Illésházy, azt ama körülmény is mutatja, hogy még főbb vezérei is joggal birtak a »hütelenek« birtokai továbbadományozására és e jogot derűreborúra gyakorolták is.

1) Gondolni való hát, mily óriási resensust kelte udvari körökben a fejedelem e kivánsága, melynek teljesítése a lehető legkeményebb büntetéssel, a koldúsbottal jutalmazta volna azokat, a kik jövedelmeik és birtokaik koczkáztatásával is megmaradtak a koronás király iránti hűségben. Isten, jog és igazság ellen való volna az ártatlanokat, a híveket büntetni a bűnösök, a lázadók kedvéért, mondá az udvari kamara, mely eleitől kezdve a mellett harczolt, hogy Bocskay adományai s beírásai egyszerűen semmiseknek tekintendők.

2) De följajdűltak az egyháznagyok is, a kiknek épen szegényebb része esett volna el, Illésházy inscriptióinak érvényessége esetén, attól a kis birtoktól, melyet a török foglalások után, a király és kamara még nem fordított közczélokra, főleg a végvárak föntartására, hanem meghagyott az elszegényedett püspök-apátok és püspök-prépostok, kezén. Szörnyűködve mutattak a szerencsétlenek egyrészt arra a körülményre, hogy a javadalmaik elzálogosításából befolyt pénz »a keresztyén vér ontására, azon rablók és apagyilkosok fizetésére fordíttatott, a kik a felség országai pusztítása végett törökkel és tatárral szövetkeztek«.

3) MásJ) Rhédey Ferencz ilyen adományáról példát lioz föl Komáromy András »Rhédey F. váradi kapitány« cz. czikkében. Hadtört. Közlemények 1894. 183. 1. 2) 1606. január 4-diki többször id. jelentése. 3) A magyar főpapok id. panaszlevele a pápához. 22*