Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER DECZ EMBERBEN. 331 kedvvel fogadta hát magyar rendei e hűséges ragaszkodá­sának jelét is. A mi pedig kir. személye helyettesítését illeti, tekintve a nádori tiszt betöltese iránt táplált ellen­szenvét, s egyéb egyenes adatok hiányában Forgách Zsig­mond mindjárt említendő válaszára utalva, majdnem bizo­nyosra vehetjük, hogy sem Rudolfnak, sem minisztereinek nem volt kedvük azt a nagy hatalmat, melyet az 1485-diki nádori czikkek adnak a nádornak, még egy specialis esetre per analogiam való kiterjesztés által kitágítani, főleg akkor, mikor azoknak a czikkeknek kötelező ereje nem a törvény­ben, hanem csak a szokásban gyökerezett. 1) Egy pillanatra azonban, persze más oldalról, mégis jó benyomást tőn a király beteg lelkére a kívánság második része; mert ki­érezte belőle azt, a mit Bocskayék ki nem mondtak s tán kimondani nem is akartak, de a mi a kívánságban tényleg benne rejlett, t. i. az elégedetlenséget és bizalmatlanságot Mátyás főherczeg országgyűlési szereplésével szemben. És ez a féltékeny királynak jól esett. De annál inkább zokon vette ezt Boc.skayéktól Má­tyás főherczeg, a ki ezt a kérdést főleg alanyi szempont­ból ítélve meg, egyenesen a saját személye ellen irányuló­nak tekinté az egész kívánságot. 1593 óta ő volt az éven­ként tartott országgyűléseken, egyetlen egy eset kivételével mindig, kir. bátyja személyének teljhatalmú képviselője; az ő »képviselősége« alatt kapott lábra az az új szokás, az a visszaélés; ő volt annak a visszaélésnek, ha nem is meg­győződésből (mert hiszen az az ő számára adott meghatal­mazást hazudtolá meg), hanem bátyja tágan értelmezett királyi iogainak védelmezése czéljából, a rendek vehemens tiltakozásai között buzgó ügyvéde; ő ellene rendezték 1600-ban, az 1599-diki végzések módosítása miatt a rendek azt a sértő demonstratiót, hogy eleintén szóba sem akartak állni vele, mintha köztük sem volt volna, hanem közvetet­lenül a királylyal akartak érintkezni. 2) Mindezen előzmé­nyek miatt már a nádori tiszt betöltését sürgető föltételt r) A legrégebbi törvény, mely az 1485-diki nádori czikkeket elismeri, mint tudjuk, csak az 1 «581 : I. tcz. •-) M. Orsz. gy. Emi. IX. 341 — 2.

Next

/
Thumbnails
Contents