Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1 II 0 5. NOVEMBER DECZEMBEUBEN. 325 késségé törvényesen el lön ismerve. Később az 1588: IX. tcz. reparálta a hibát, mert elrendelé, hogy a magyar tanácsosok a hadi és kamarai ügyekben is meghallgattassanak ; a hiba javítása azonban csak részleges volt, mert az idegen hadi tanácsnak és az idegen udv. kamarának incompetentiáját a czikk nem mondotta ki. Meglőn azonban az 1588: IX. czikknek mégis az az eredménye, hogy, bár a hadi és kamarai ügyek nem egész összeségében, de különösen a megyék fölkelésére, a végvárak bizonyos viszonyaira vonatkozó és a birtokviszonyokat érintő ügyekben többnyire kikérte az uralkodó ezentúl magyar tanácsosai véleményét; noha már az 1588. évi törvény előtt is sokszor megtörtént ez, oly esetekben, a hol czólszerűségi szempontok kívánták. 1) Könnyen megígérhette hát, mint mondók, Forgács Zsigmond a főherczeg nevében Bocskay kívánsága teljesítését, mely szerint »ő felsége tanácsosai magyarországi dolgokban magyarok legyenek«. De hogy a magyar tanácsosok meghallgatása után - legalább a részükre már az 1588: IX. tczikk előtt is föntartott közigazgatási, igazságszolgáltatási és belpolitikai ügyekben — a magyar királyi tanács véleményes jelentései fölött ne a császári tanácsosok, ne a titkos tanács ós ne a németbirodalmi vicecanczellár adjanak véleményt, s ne ezek a vélemények legyenek aztán alapjai a kir. elhatározásoknak : miután erről Bocskay már akár naivitásból, akár készakarva hallgatott a maga föltételei 10-dikénél; hát a főherczegi válasz sem szólt róla egy szót sem. Pedig ez volt volna a fődolog. Ezt kívánta már az 1559: VIII. tcz., azzal a kivételkép nagyon is világos és precíz indokolással, hogy hiszen ő fölsége egyéb országai ügyében soha sem kérdik a magyar tanácsosok véleményét. 2) Erre czélzott Sok példát hoznak föl erre a M. ürsz. Emi. kötetei. -) Nem szabad elhallgatnom, hogy ennek a »törvénynek« is csak históriai értéke van, mert a következő (1559 : IX. tcz.) törvényczikk záradékában világosan kimondja, hogy ezt a kívánságot ő fölsége a körülmények és ügyek követelményei szerint fogja esek tekintetbe venni: »Caes. ejus Majestas dementer obtulit se, in duobus istis articulis (t. i. a 8. és a magyar cancelláriáról szóló 9. czikkben) exliibituram sicuti negotiorum et remin qualitas atque conditio postulare videbitur.«
