Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. katona, s végre latba eshetett volna az a körülmény is, hogy a magyar földön született s fölnevelkedett ember a magyarföld klímájához hozzá levén szokva, nem volt korántsem annyira kitéve annak a mocsárláznak, annak a pusztító »magyar betegségnek«, mely gyakran százával, sőt ezrével szedte áldozatait az idegen katonaság köréből s a melyről XVI. és XVII. századbeli utazók oly rémes dolgokat mesélnek. — Vegyük hozzá mindezekhez még azt a nemzetgazdasági, sőt politikai okot, mit ugyan sem Bocskay, sem a rendek ki nem mondottak, de a mit mint tenyéren fekvőt magától értődőnek kell tartanunk, t. i. kenyeret, becsületes, sőt hasznos foglalkozást adni a fölszaporodott hajdúságnak, hogy sziinjék meg rabló és országpusztító lenni, hogy hasznos rendjévé váljék államnak és társadalomnak; mondom, vegyük még ezt a legutolsó, igen-igen fontos okot a többiekhez s el kell ismernünk Bocskay kívánságának súlyát nemcsak a hazafias, nemzeti érzelem szempontjából, hanem a józan megfontolás, az egészséges érdek mérlegén is. Azon mérleg serpenyőjét azonban, a melylyel a bécsi és prágai udvari, különösen pedig a katonai körök mércsikéltek, az előadott okok nem nyomták le. Itt a másik serpenyőbe nagyobb súlyokat vetettek: a bizalmatlanságot s a félreértést. Ez utóbbit annyiban, hogy oda magyarázták Bocskay kívánságát, mintha minden idegen, császári katonát — mely nélkül, mint mondók, a török népmassái ellen sikerrel védekezni csakugyan nem lehete — ki akarna tiltani az országból.

1) A mi pedig a bizalmatlanságot illeti, itt nem csupán azt a látszólag objectiv alapon nyugvó és így ha nem épen menthető, de érthető meggyőződést kell érteni, mely a nyugaton általánosan el volt terjedve, hogy t. i. a bátor és könnyű lábú, de szilajabb és szeszélyesebb magyar katonának (kivált pedig a szabadabb hajdúnak, e félig hivatásszerű rablónak) hadi értéke ott, a hol hosszabb kitartásra és fölebbvalói iránti vak engedelmességre van szükség, kisebb a német és vallon katonáénál s már csak azért sem képezheti a legfőbb, legfontosabb végvárak őrsé>) Hadi tanács föntid. jelentése 160B. jan. 3.