Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

316 A KOKL'ONÁI ORSZÁGGYŰLÉS. a leghajmeresztőbb dolgok mívelésében versenyzett. 8 mikor aztán alkű végeztével fizetésre került a sor és az alkú értelmében levonták tőle zsoldjának 25—30, sőt 40 százalékát s e levonás után útnak indíták az országból kifelé: ezen a hosszú úton búsásan kárpótolta magát a zsoldjában megrövidített katona a levont 25—30 százalékért, azzal az irtóztató rablással, melyet az útjába eső vidéken elkövetett. Ez volt a valóságos isten ostora Magyarországon.

1) Nem túlzás nélküli ugyan" az, a mit a már idézett »HungaroTeutomachia« szerzője »első párbeszédében« mondat a magyarral, hogy a német zsoldosok harcza a török ellen abban áll, hogy a mit Magyarországban megenni és meginni nem birnak, azt fölégetik, szétrombolják. Mert harczolt és vérezett is a német katona becsületesen. De hogy útjában rombolt, pusztított, falt és részegeskedett, rabolt és lopott úgy a zsoldos sereg, mint az a majdnem kétszer annyi becstelen nőszemély

2) és nyomorult, nem fegyverfogható csőcselék, mely a német táborok nyomában járt s melyet egy német író »purgamenta Germaniae« névvel jelöl meg: az is bizonyos.

3) Ez ellen keltek ki a »hosszú háború« A németbirod. prot. fejedelmeknek erről nagyon jó tudomásuk volt. IV. Frigyes pfalzi választó maga irja a brandenburgi választónak 1605. ápril 4. és a badeni őrgrófnak ápril 13-án, bogy a lázadást Magyarországon a vallásüldözés és a csász. csapatok dúlásai idézték elő. a csász. csapatok pedig dúlni-rabolni kénytelenek, mert a zsoldra szánt pénz a csász. tanácsosok és a »pápista« seregvezérek zsebébe folyik. Ritter id. h. 344, és 345. sz. a. 2) A Hungaro-Teutomachia büszke önérzettel utal a magyar hadak tisztességérzetére, azt kérdvén : »Vide mihi h contra Hungaros, ubi nam reperies vei unam ancillam in castris circumductari ?« :

1) A Hungaro-Teutomachia a német zsoldosok tivornyáira bizonyságul egy német-latin költőnek, Melissus Pálnak, a pfalzi választó heidelbergi könyvtárnokának következő, nagyon jellemző gúnyversét közli: (NB. A vers az iró egy barátjához van intézve.) Carole, forte rogas, hello quid agatur in isto, Dum contra Turcas Teutones arma gerunt ? Pugna cadis tanta est, tanta est certatio pöclis, Quis sit ut ignoro inferiore loco.