Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605, NOVEMBER DÉCZEMBERBEN. 313 Miklós* Erdődy, Forgács Simon, Dobó István. Pálfíy Miklós, Tliúrzó Glyörgy, Nyáry Pál, Rákóczy Zsigmond, meg a nemrég elhányt Nádasdy Ferencz példájára, a kik valamennyien fő- és kerületi parancsnokságokat viseltek, sőt — uram bocsá! — ez az utóbbi még »egész hadsereget is vezényelt.« A míg hát teljesen képes és megbízható egyének nein találkoznak — mondá a hadi tanács, — még Felső-Magyarország kerületi generálisául sem szabad magyart kinevezni, egyebüvé pedig alkalmazni kell, mint eddig volt, minden arra képes indigenát, sőt az örökös tartományok és a Németbirodalom minden alkalmas alattvalóját.

1) Ily merev álláspont, ily konok fölfogás mellett* a melyben különben a bécsi és prágai körök általános gondolatvilága tükröződött vissza, azt hihetné az ember, hogy az engedékenységre hajlók jó tanácsai, a kik különösen a felsőmagyarországi generalatusnak született magyarral való betöltését, Bocskay hívei e meleg óhajának teljesítését aján* lották vagy egyáltalán az ország törvényeinek szigorú respektálását sürgették,

2) kiáltó szó gyanánt fognak elhangozni a pusztában. De nem így történt. Mátyás udvarában a méltányosan gondolkodók pártja győzött; a főherczeg ama közvetítő s elfogadható nézet pártjára állott, mely máiForgács augusztus-szeptemberi küldetése idején az indigenák alkalmazásának elvét föntartá, még pedig a harmadízre szóló kikötés elvetésével; de a mellett súlyt fektetett arra, hogy a született magyarokra különös tekintet legyen mindig a tisztségek betöltésénél.

3) Ebben az értelemben nyilatkozott Forgács a korponai rendek előtt is, s ha a főherczeg eme válaszát a korponai gyűlés mindamellett sem fogadta el, hanem a fejedelem eredeti kívánságához, csak a harmad ízen való indigenák alkalmazhatásához ragaszkodott, azt a katona]) A hadi tanács véleményes jelentése is csak 1606. január 3-dikáról való (bécsi udv. ltár). 2) A már id. Névtelen véleménye Bocskay lázadása lecsillapításának lehetőségéről; továbbá Geizkofler többször id, elaboratuma, 3) 1605. augusztus 19-diki utasítás.