Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
274 A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. jukból kirí az a határtalan gyűlölet, mely ez instituczió iránt a fölkelő magyarság lelkében égett. A kamara »minden gonoszságnak kútfeje«, azt mondja Bocskay békeföltételeinek 5. pontja, »belőle buzognak ki minden törvényünknek, szabadságunknak romlásai«. — »Mint romlásunknak főfészkét« ezt az intézményt kívánta a fölkelők fejedelme föltételei ötödik czikkében eltöröltetni, hogy helyette a király a pénzügyek igazgatására a mohácsi vész előtti idők kincstartóját s kincstartóságát támaszsza föl halottaiból. 1) E pontnál ismét egy pillantást kell vetnünk visszafelé, mielőtt a főherczegi biztos válaszát előadnók. Föladatunk azt keresni: honnan e féktelen gyűlölet még Bocskay egyébként mérsékelt, sőt udvarias hangú hivatalos iratában is ezen hatóság ellen, mely az ország összes, királyi és autonom közigazgatási közegei között utóvégre az egyedüli vala, mely rendet tudott tartani, és így inkább rokonszenvet érdemelne? ... A választ megadják a legutóbbi évek országgyűlésein fölmerült gravamenek s a korponai rendek élénk panaszai. Azt látjuk ezekből, hogy a múlt (XVI.) század utolsó évtizedeitől kezdve, de különösen a XVII. század legelején, 2) a pozsonyi és szepesi kamarák az e miatt hozott tiltó törvények ellenére messzi túllépvén jogkörük és illetékességük határain, majd mindig kíméletlen, igen gyakran pedig törvénytelen, sőt rabló kezekkel markoltak bele a nemesség birtokviszonyaiba. Higgadt tárgyilagossággal ítélve meg a dolgot, az még a legkisebb panasz volt, noha a szerencsi gyűlés történeténél ismertetett »Querelae« régi magyar fölfogás szerint nagy súlyt fektet rá, hogy a magvaszakadt családok javait a kamara, persze a király megbízásából, pénzért adogatta el, esetleg — nagyon is gyakran — idegeneknek, a helyett, hogy azokat a király, törvény- ós jogszokás szerint, melyet aztán az 1608. kor. előtti XV. tcz. határozottan és világosan körűi is irt, a haza védelmében kitűnt s különösen a török foglalások ') Irományok X. sz. 2) TJ. Acsády I. : A pozsonyi és szepesi kamarák, lőfifi —1604. (Két pénzügyi tanulmány. 17. és küv. 1.)
