Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

260 A ÜORL'OÍÍAL ORSZÁGGYŰLÉS. hogy beteges energiájában a Mátyás részére kiállítandó fölhatalmazás tisztázatát, mikor jobb belátású titkos tanácsosai aláírás végett mégis eléje tették, dühösen széttépte.

1) A háború-párt újjongani kezdett. Serra Bécsből azon munkálkodott, hogy a császár személyesen menjen a Németbirodalom egybehívandó gyűlésére, segélyt kérni a török ellen s ezzel folytassa a háborút

2); a pápai államtitkár Kómából a lengyel királylyal kötendő szent liga újabb reményével biztatá a törökfaló uralkodót

3); Vercelli püspök pedig ott fönn Prágában föllengző szavakban dicsőíté a szegény Rudolfot, hogy Esztergom időközben bekövetkezett elveszte nemhogy megfélemlítette volna őt, hanem inkább megaczélozta lelkét s a boszúállás gondolatára tüzelte!

4) S valóban, Győr és Komárom megerősítésére, nem pedig a teljhatalom megküldésére gondolt Rudolf hradzsini magányában; sőt egyenest arra szólítá föl öcscsét, hogy úgy intézkedjék, »damit mit dem Frieden nit so sehr ohne mein Yorwissen geeilet werde«.

5) A főherczeg helyzete kezdett kétségbeejtővé válni. 0 már augusztus végén tudatta volt az Esztergom alatt táborozó szerdárral, hogy nekie bátyjától teljhatalma van; a szerdár azóta folyton síirgeté a csász. békebiztosok jövetelét — és ime még október közepén sincs kezei között a kívánt plenipotentia! S hozzá még im küszöbön áll a magyar egyezkedés is, a hol Bocskay hívei fogják a török békét követelni !... Végső szükségében azon erős szemrehányó fölterjesztések egyikét kiildé föl Mátyás Prágába Rudolfhoz, a melyeket alig-alig hagyna büntetlenül bármely uralkodó, de a melyek Mátyás részéről bátyjával szemben, hogy ezt lethargiájából fölrázza, nem tartoztak a ritkaságok közé. *) A velenczei követ jelentése szept. 23. 2) Jelentése 1605. okt. 15. (Borghese-ltár.) 3) Utasítás a prágai nunciudioz 1605. okt. 22. (Turini áll. ltár..) 4) »lo ammiro la generositä di S. Mta, che per la perdita di Strigonia pare invigorito ... et ha talmente sgombrato il timore che haveva. che pensa gagliardamente alla Vendetta« — irja a prágai nuúcius Rómába 1605. okt. 31. (Borghese-ltár.) 5) Rudolf Mátyáshoz 1605. okt. 12. (Bécsi udv. ltár. Turcica.)