Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

252 A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. egészében ragaszkodnak.

1) Hogy tudniillik úgy a két protestáns vallás szabad gyakorlata, mint a sérelmes törvények törlése az egybehivandó országgyűlésen ne lehessen többé •kérdés vagy vita tárgya, hanem beczikkelyeztessék és így országos történynyé válván, szentesítse a stipulatiót.

2) Mert hogy a korponai törvénytelen és e mellett csonka országgyűlés mindenkire kötelező országos törvényt nem hozhat, azt — mint maga Forgács bizonyítja

3) — egy pillanatig sem tévesztették szem elől a legális téren álló, az arany bulla értelmében jogos önvédelmet gyakorló korponai statusok. . . . íme, a kölcsönös, őszinte békehajlamok mellett is, a részleteknél mindjárt a legelső, még pedig nagy fontoságú elvi kérdésben disharmonia állott elé Forgács meg a korponai rendek között. 0 Irományok XII. sz. 2) Senki meg ne ütközzék azon, liogy az Irományok XII. számú darabjának 1. pontjában a »deliberatio statuum« ezt a magyarázatot az első pillanatra kizárni látszik; mert az idézett irat roppant sovány kivonat s a kérdésnek csak legvelejét adja. A dolog úgy áll, a mint előadtam. Erre mutatnak az előzmények s az összes későbbi tárgyalások az 1608. I. tcz. létrejöttéig. Erre mutat különösen az, liogy a korponai összes stipulatiókat a rendek kívánsága szerint országgyűlési törvények voltak biztosítandók. De világos bizonysága az én, egyedül helyes értelmezésemnek a velenczei követ egy sürgönye Irományok XIX. sz. alatt; továbbá Serra 1605, deczember 10-diki jelentésének következő passusa is : »Li Ungari . . . pretendono che se ne (a vallásügyi pontból) faccia articolo in scritto (irott törvényt!) ... in piü ampla forma«, sőt liozzá teszi, hogy a magyarok nyilatkozatai szerint »questo punto sia de'quelli, che si debbano aggiuntare avanti di venire alla dieta«, s hogy maguk a királypárti magyar protestáns tanácsosok és főurak is így vélekednek. 3) Irományok XIII. sz.