Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER — DECZEM HERBEN. 243 szerűséggel, melyet leigázni nem lehet; ezt mondák a párt­nak ágy közömbös katholikus tagjai, a kiket Khlesl püs­pök »frigidus« -oknak nevez, 1) mint a buzgó katholikus világi és egyházi párttagok. Meg kell hát alkudni a vallási kérdésben is és meg kell adni azt, a mit megtagadni úgy sem áll az uralkodó hatalmában. De ez az alku igazán alku legyen, csak lépésről-lépésre történjék, a concessiók gondos körülírása, körülsánczolása mellett s talán nem is egészen minden elrejtett gondolat nélkül. Ilyen elrejtett, elleplezett gondolatot tápláltak pedig a pártnak különösen főpapi tagjai, a minők Mátyás udvarában a durva, protes­táns-gyűlölő, de a hol kellett, ott mégis belátással biró, sőt kétkulacsos Khlesl püspök, *) Rudolfhoz közelebb pedig a finomabb és jellemes Dietrichstein bibornok voltak, — politikából vagy helyesebben szólva taktikából a pápai szék­kel szemben és azután jó katholikus érzelmeik alapján Bocskayékkal szemközt. A pápai székkel szemben taktiká­ból azért, mert ez, mint láttuk, tudni sem akart arról hogy a vallás terén concessiók adassanak, de e merev nézetet a józan ész egyszerűen elvetteté velük. A fölkelő magyarság­gal szemben pedig jó katholikus érzelmeik alapján azért, mert ha tisztán csak szívük sugallatát követhetik vala, ') Később 1606. febr. 11. írja róluk a prágai nunciushoz (Borg­hesse ltár): »inter nostrates nempe catliolicos ipsos .... quidam fri­gidi omnino .... idest, summe politici . . . . * 2) Khleslt ehhez a párthoz számítom s nem téveszt meg ítéle­temben az a vehemens, minden képzelmet fölülmúló gyalázkodás sem. melylyel Khlesl, Mátyás főherczeghez a magyar vallásszabadság ügyé­ben intézett egy votumában (közölve Hammer-Purgstall, id. h. IL Urkunden 12.) a protestánsokat s kül. a kálvinistákat elhalmozta. Sőt azt hiszem, liogy ez a votum csak szemfényvesztés, csak azért Íratott, hogy a nunciusokkal s a pápával elhitesse, mint védte Khlesl körömszakadtig a kath. egyház érdekeit. — Szüksége is volt rá ; mert mint a prágai nunciusnak azon megjegyzései mutatják, melyeket Khleslnek egy hozzája intézett (s alább említendő) 1606. febr. 11-diki leveléhez írt, Ferrario erősen gyanakodott Khleslre. De gyanakodott a pápai államtitkár is, a ki »non senza gran maraviglia« veszi Khlesl gyanús hallgatását egy 1606. febr. 25-diki utasításában (Vatikáni ltár, Nunciatura di G-ermania 16.) 16*

Next

/
Thumbnails
Contents