Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
238 A KORPONAI OJSZÁGGYÜLÉS. Az intés, a jó tanács, a buzdítás szelídebb eszközei mellett azonban élesebb fegyverekkel is ellátta a római szentszék a maga diplomácziai képviselőjét Rudolf udvaránál. Ha a jóakaró óvás nem használna; ha az uralkodó hajlandónak mutatkoznék Bocskay föltételei legelsejébe beleegyezni, meg volt hagyva Vercelli püspökének, hogy egy lépéssel tovább menvén, a diplomácziai fenyegetés fegyveréhez nyúljon. Tudassa az uralkodóval, hogy nemcsak ő maga a pápa nem fogná tovább segíteni a török ellen az uralkodót — (a mely segélyt Rudolf állhatatossága esetére nagyobb mértékben helyezett kilátásba a pápa föntemlített sajátkezű levelében) — hanem meg fogná akadályozni a keresztyén (katholikus) fejedelmek segélyadását is, sőt a mi több, teljesen elszigetelné tőlök Rudolfot. Ha pedig még az a fenyegetés sem használna: fölhatalmazást nyert a nunczius a legvégső szükség idején a legutolsó, a középkorban oly rettenetes eszközhöz nyúlni, t. i. Rudolf országait, sőt önmagát az uralkodó személyét is, a legszigorúbb egyházi fenyítékkel, a kiközösítéssel sújtani x); noha nem valószínű, hogy ezt az eszközt, az adott körülmények közt esetleg kétélűvé válható fegyvert, a szentszék komolyan egy pillanatig is szándékozott volna alkalmazni. A fölhatalmazás czélja bizonyára csak az volt, hogy ennek tudatása és közlése az uralkodóval s különösen a miniszterekkel ezeket annál biztosabban megakadályozza az engedékenység utain. 2) 0 A nunczius — írja Velencze követe 1605. augusztus 29. a dogéhoz — tiene commissioni dal papa molto terribili. Quanclo vega che si mostri incliinatione d'assentirsi (a vallásszabadság törvényes elismerésébe) et se gli officii (= a nunczius rábeszélései, figyelmeztetései) non basteranno per impedirlo, di venir a protestatione non solo di non dar piű aiuti. ma d'impedir che questi principi christiani lo faccino et di disunirli affatto dalia Mtá sua et quando bisognasse, di passar piu inanzi con censure contra Ii suoi proprii stati e la sua persona. — (Disp. di Germ., bécsi udv. ltár). 2) »Non ha perb ancora posto mana á questi remedii cosi violenti il nontio, ma destramente ne vá facendo officii con li ministri et facendoli consapendi della volontá del papa, il quale é in ciö tanto rissoluto et impassionato che non s'asterebbe da ogni sorté di tentativo per impedire cosi pernitiose introduttione. . .« U. o.
