Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

228 A KORPO

SA I ORSZÁGGYŰLÉS. szél lefújván a hamut, a zsarátnok tüze házat gyújthasson. Elemi erővel tört ki a harczok e durva fiaiból a szenvedély, mikor megtudták, hogy a korponai alku mégis csalc a kiegyezéshez fog vezetni; e szenvedélyt a kisebb hajdútisztek gondosan szították, mert ők maguk meg attól tartanak. hogy a mozgalom alatt nyert adománybirtokokat a kiegyezés után kárpótlás nélkül vesztik el. Csuda-e, ha a hajdúcsapatok nyiltan kitűzték a lázadás zászlaját a különben csaknem bálványozták Bocskay ellen a kiegyezés miatt? Ot álló napig alkudozott a fejedelem a hajdúságnak deczember 8-dikára Korponára bejött kapitányaival és hadnagyaival ; a fejedelem a maga egész tekintélyét latba veté, Ulésházy, az édes szavú szónok, ékesszólása minden erejét összeszedte s mégis csak öt napi rábeszélés után s csak >>sok persvasióval, sok ajándékkal és ugyan sok ezer forinttal«

1) tudta e két férfiú rábírni őket, hogy lecsendesedjenek, a kiegyezés gondolatába belenyugodjanak. A sok ajándék között legelső sorban a hajdúság magnachartája, Bocskay 1605. deczember 12-dikén Korponán kelt híres szabadalomlevele szerepelt, a melynek alapján aztán a hajdúk fészket is rakának a magyar Kánaán szívében.

2) A hajdúságra támaszkodó radikális vagy mondjuk katonai párttal szemközt azonban — mint mondám — a korponai gyűlés tagjainak óriás nagy többsége a kiegyezés híve volt, úgy, hogy a kérlelhetieneket a békebarátok impozáns tömege háttérbe szorítá. A városi követek — az egy Szegedi András, a radikális kassai magyar polgárság képviselője kivételével — csaknem esengettek a béke s a nyugalom után. Magának Kassának, a »főváros«-nak másik két követe, Bocatius a német elemnek s Tolnay a békebarát ') Illésliázy Kolonicshoz 1605. decz. 12. mint föntebb. 2) A hajdúk e lázadásáról szólnak még Illésliázy levelei Kolo-. nicshoz és Mátyás fó'herczeghez 1605. deczemb. 19. és Kolonics Mátyáshoz 1605. deczemb. 20. (bécsi udv. ltár). Kolonics kiemeli lllésházy fáradozásairól: »Wenn der Herr lllésházy nit sein äusserstes gethan, wäre zu zweifeln gewest, ob das Werk noch zu solchem Ende hätte gelangen können.«