Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

A K0KF0NA1 OKSZ ÁG G YŰLÉS. többi közt főleg a tapasztalt és higgadt gondolkozású, nagytekintélynek örvendő császári tanácsos Geizkófler Zakariás,

1)» a kinek a magyar követelésekkel szemben elfoglalt álláspontját legjobban megvilágitja egy Rudolfhoz benyújtott előterjesztése, mely a kiegyezés osztrák védőinek s különösen szerzőjének, magának Geizkoflernek. örökké becsületére válik.

2) Minél hamarabb lesz meg a kiegyezés a magyarokkal — úgymond a fontos emlékirat — annál jobb; politikai tekintetek követelik az ország szabadságait és törvényeit tiszteletben tartani; aztán az uralkodó és az alattvalók között a kölcsönös kötelezettség viszonya áll fönn; & mint az alattvalók hűségre kötelesek, ép úgy tartozik az uralkodó is az ország szabadságait, alattvalói jogait respectálrd.

3) Főleg e férfiak magatartása bírta ugyan a prágai ministereket s velők apródonkint magát az uralkodót kiegyezés gondolatának megemésztésére és arra, hogy belenyugodjanak Mátyás főherczegnek Bocskay hoz küldött válasza tényébe. De tagadhatatlan, hozzájárult még ehhez egy csoport más újabb kényszerítő körülmény is. Már magár) Lásd Ad. Wolf, Lukas Geizkófler u. seine Selbstbiografie. 192. és köv\ 11. a) Bécsi udv. ltár és udv. ktár cod. 12617. sz. a. kelet nélküli^ de mint a tartalma mutatja (kük az irat vége felé), 1605 ősze elejéről való. Hibának kell hát Baupachnál lenni (a ki az emlékiratnak töredékét adja, Evangel. Oesterreich III. rész XI. melléklet. — V. ö. még a III. rés/, J 60. lap m. jegyzetét) az 1606. junius 5-diki datumnak. — Nem nyomhatom el a megjegyzést, hogy a bécsi udv. ktár 12617. sz. codexében levő s általam fölhasznált de névtelen és telje» emlékiratot ón mindjárt első olvasásakor Geizkoflernek tulajdonitám igv igazán nagy és jogosult volt örömem, midőn később, a Haupachnál közölt töredék közelebbi szemügyrevétele alkalmával észrevettem, hogy hiszen ezen. Raupach által Geizkoflernek tulajdonított fragmentum az én általam használtnak a töredéke s jól kell tehát ismernem Geizkoflert, hogy én is mindjárt őt tartam a szerzőnek ! 3) Wolf id. m. 194 lap megjegyzi e mondásáról, hogy »Zacharias G. spricht Grundsätze aus, welche erst später Hugo Grotius und am Ende des Jahrhundertes Locke und Sidney vertheidigt haben.« "És Wolf méltán emeli ezt ki: — később lesz alkalmam e fontos, emlékiratra még visszatérni.