Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBERDECZEMBERBEN. A szerencsi templom ajtaja bezárűlt. Puritán egyszerűséggel fehérre meszelt falai között elenyészett már azon ünnepélyes eskü visszhangja, melylyel Magyarország választott fejedelme 1605. april hó 20-ikán a körülötte egybegyűlt főurak, meg a megyék és városok követei előtt az Ur asztala mellől az evangyéliumra fogadta, hogy hű gondviselője leszen a reá bizott ország érdekeinek. És elhangzott ~az egyszerű boltív alatt a rendek szónokának üdvözlő beszéde végén az a buzgó fohász is, hogy »az a nagy isten, a ki Dávidot minden ellenségein győzedelmessé és Salamon királynak birodalmát békességessé tevé: az a nagy isten adjon fölségednek minden ellenségein győzedelmet, annak idején pedig fölséged birodalmában örök és boldog békességet!« 1) Az uraknak Urát dicsérő zsolozsma hangjai közt vonult ki a komoly gyülekezet a kálvinista templomból s az Úrba vetett hittel röpíté ki hüvelyében nyugvó kardját az új fejedelem, hogy megszerezze vele nemcsak a maga hívei számára, hanem az egész országnak azokat a győzelmeket. a melyek áhított gyümölcsei: törvény-, meg jogtisztelet és lelkiismereti szabadság valának. Tetemesen fölszaporodott seregei egy részét Erdélybe, főként a még mindig ellenálló Meggyes megvívására küldte Bocskay, más részét — a nagyobbikat — pedig Magyarország éjszaknyugati vidékének teljes meghódításával bizta meg. Hadvezérei e megbízatásban jó szerencsével jártak el — és e jó szerencsét a hajdúk által fölgyújtott osztrák és morva falvak égése Mátyás főherczegnek is mihamar tudtára adá. *) L. A szerencsi gyűlés Bevezetését 129 lap. 13*