Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

I. A MEGHIUSULT POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. JANUÁRJÁBAN

1605, JANUÁRJÁBAN'. 13 is január B-dikárá hirdette ki; mert úgy vélekedett a kamara: ha a magyarok ezt megtudják, azt fogják mondani, hogy a főherczeg egy ugyanazon napon egyszerre két helyen -- Bécsben és Pozsonyban — nem lehet s így ürügyül használhatják föl arra, hogy Pozsonyban meg se jelenjenek. Szokás szerint ugyancsak a prágai udv. kamara tőn javaslatot azon egyének felől, a kiket a magyar országgyűlésre Mátyás főherczeg mellé tanácsosukul,

1) segédekül nevezne ki a fölség. Ezek most báró Molart Ernő alső-ausztriai helytartó (kit esetleg öccse Molart János volt helyettesítendő), I). Breuner Sigfried, alsó-ausztriai kamarai elnök. Krenberg és Altensteig csász. tanácsosok voltak.. A kii", meghívókat illetőleg azt vélte a prágai kamara, hogy a támadás kezdetének előadása belőlük kihagyandó volna, de a propositiókban annál bővebben kellene e kérdéssel foglalkozni. A mi úgy is történt, Még csak egy, a prágai udv. kamara szerint igen fontos kérdés volt hátra a meghívók kiállításánál.

2) Az, vájjon Erdély rendeit is meghívják-e az ország gyűlésére? .... Erdélyt nem kell meghívni: ez vala a prágai kamara véleménye. S indokolása megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Erdélyt — így szól a megokolás — ő felsége a saját, maga s az örökös tartományok pénzén szerezte meg hódítás útján, s mint fegyverjogon szerzett tartományba szándéka volt oda külön kormányt, számára külön udv. cancelláriát állítani. Ha már most mégis meghívná Erdélyt a magyar országgyűlésre: a rendek Erdélyre is azt a theoriát állítanák föl, a mit Fülek, Szécsen, Dévény, Palánka, Drégely. Nógrád várakra fölállítottak, hogy t. i. ő felsége azt az ország számára hódította vissza. Ezért első sorban azt kellene elhatároznia ő felségének, vájjon Erdélyt Magyarországba akarja-e keblezni, vagy pedig családja számára megtartani ? *) »Assistenzräthe« a hivatalos kifejezés. •) Csak jegyzetben említem meg, hogy a kir. meghívók nyomulását, a prágai udv. kamara nem helyeslé, mert attól tarta, hogy ez az »újítás« (mint a hogy addig csakugyan nincs is egyetlen nyomtatott meghívó) a »lázadóknak« gyanúsításokra fog alkalmat szolgáltatni.