Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

II. A SZERENCSI GYŰLÉS 1605. APRIL HAVÁBAN.

1605. ÁPRIL HAVÁBAN. 139árnyéka sem fordult elő a gyűlésen. Hát mit várhasson ilyen királytól a nemzet, a ki előtt saját kir. szava sem szent, nemkötelező ? Mindezek miatt a magyarok eleget panaszolkodnak az országgyűléseken és küldöttségek által a királynak, de mindhiába: a király süket és láthatatlan. Úgy cselekszik, — mondja maró gúnynyal a vádirat, — mint az abesszíniai fejedelem, a ki, hogy személyét nagyobb fönséggel környezze,, csak függöny mögül szokta hallatni szávát s nagy kegyképen nyújtja ki néha mutogatni a függöny redői közül kezét vagy lábait. Ilyen Rudolf is; inkább valami szellem, valami genius

r mintsem király. Nem látható, csak zsarnoksága érezhető zsarnoksága meg pénzvágya, mely korlátot, tisztességet nem ismer. És rámutat itt a kiáltvány Telekessy, a két Homonnay, Rákóczy Zsigmond, Dobó örökösei s Illésházy eseteire, a kiktől a király közel 2 millió tallér értékű vagyont — roppant összeget abban az időben — csikart ki és kobzott el. Rámutat Belgiojoso és különösen Krausenegg pénzzsarolásaira, melyeknél maga ez utóbbi néhány hó alatt csak magának százezer tallér ára vagyont szerzett, kifosztva néhány tuczat birtokos nemest »hűtlenség« ürügye alatt mindenéből. Csordultig telt azonban a pohár, folytatja a vádirat,, midőn a király parancsából Belgiojoso Bocskay István után is kiveté hálóját. Bocskay fölvilágosítá Belgiojoso hajdúit, hogy a mit a király, a mit vezérük ő ellene tenni akar, az csak <?gy lánczszeme az egész magyar nemzet kiirtására czélzó intézkedéseknek és a méltatlankodó hajdúk Bocskay pártjára léptek, majd az egész vidék népe követte a hajdúk példáját, a mire aztán a király — mintha örült volna a jó alkalomnak — Básta és Kolonich alatt 22 ezer embert küldött, a török helyett, magyar alattvalóira. Ekkor fordult a végső szükségben és nem jó kedvből a magyarság oltalomért régi halálos ellenségéhez, a törökhöz.. »Superos flectere non potuerunt«; hát »Acheronta movebant«.. De ezt nem azért tette, hogy fegyvereit a kereszténység ellen villogtassa, hanem Rudolf zsarnoksága ellen; mert az önvédelem ösztönét még a tudatlan baromba is bele oltá a