Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

II. A SZERENCSI GYŰLÉS 1605. APRIL HAVÁBAN.

138 A. SZERENCSI . GYŰLÉS. Hogy a fejedelem különben győzedelmes hadjáratátakadály nélkül folytathassa, kijelenték a rendek, hogy személyük szerint, lóval vagy gyalog mindannyiszor készek Bocskay mellett hadba kelni, valahányszor azt tőlük kivánja. Úgy látszik, hogy a válasz e pontja indirect felelet volt Bocskay előterjesztésének ama pontjára, melyben 1000 kék gyalog megszavazását kivánta. Egyéb kisebb jelentőségű rendszabályokon kivül, melyek (mint például a malom-pusztító hajdúk keze levágása, a malom- és falu-égető hajdúk máglyahalálra való Ítélése)" a fegyelem-tartásra vonatkoztak, hosszasabban foglalkozik a válasz a hűtlenségbe esettek javai confiscálásának kérdésével. Az elkobzás elvét kimondja mindama javakra, melyek bárminemű kir. adomány útján vannak az illető birtokos kezén vagy egyébként öröklött donatiós birtokot képeznek. Ellenben a szerzeményi, a pénzen vett javaknál bizonyos föltételeket köt ki a rendek válasza. T. i. ha valamely földesúrtól valamely nemes ember vagy város szőlőt vagy más fekvőbirtokot vásárolt, és a vevő hűtlenség bűnébe esik: akkor maga ez a pénzen vett birtok ne háramoljék Bocskayra,hanem csak az a vételár, melyet érte a birtokszerző fizetett. Ebből az elvből indulva ki. maga a pénzen vett birtok előbbi birtokosára, azaz a földesúrra, a ki eladta, essék vissza s a földesúr a vételárt adja át a fejedelemnek; ha a földesúr ezt nem akarja tenni, úgy szabad legyen az ő engedelmével a nótázott ember vérbeli örököseinek magukhoz váltani a birtokot, lefizetvén a (most már másodszori) vételárt a fejedelem pénztárába. Ha pedig sem ilyen vérbeli örökös nem találkoznék, sem az eladó földesúr nem akarja magához váltani a birtokot: csak akkor háramoljék az a fejedelemre, a ki azonban akkor a jobbágy-birtoknak tekintett ilyen birtokról a dézmát s a földesúri szolgáltatásokat megadni s a földet műveltetni tartozik; mert ha három éven át nem művelteti a földet, három év multán azt az eladó földbirtokos egyszerűen visszaveheti a fejedelem fiscusától, »mert a proprietás a földesúré«, mondja a replika. Ugyanezen elvből kivánta a replika azt is, hogy, ha valamely földesúr a magáéból valakinek adományt tett s ez az adománvos esik