Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

II. A SZERENCSI GYŰLÉS 1605. APRIL HAVÁBAN.

128 A. SZERENCSI . GYŰLÉS. 21 késő vénség hava sem moshat le az emlékezet táblájáról, hanem bennünk, kései utódokban, a kik az alkotmányos és nemzeti szabadság kényelmes országútján járhatunk most ott, a hol Bocskay számunkra az ösvényt még csak kezdette tapodni, a kik puha és szépen foszló búzakenyeret ehetjük annak a földnek, melynek taraczkos gyöpét Bocskay és híveinek kardja hasgatta s kiömlő vére öntözé, — mondom, — bennünk, kései utódokban is fölkeltik ez egyszerű, rövid szónoklatok a pietás érzelmét és az igazság erejével kell hogy hassanak mindenkire. Nem »felfuvalkodásból«, se nem emberi »telhetetlenségből« fogott a fejedelem fegyvert — mondja a szónok az első beszédben — ura és királya ellen, mert keserű kénytelenség vezette erre s hogy istennek tetszéséből, isten hatalmas vezérlése szerint cselekvék, azt -elért eredményei mutatják. Hálát kell azért adni az Úrnak, a ki egyetértést öntött a magyarság lelkébe, hogy Bocskayt fejedelmévé válaszsza és erős bizalommal hinni, hogy az isten, a ki Dávidot a juliok akla mellől, .Mózest a pásztorságból, Sault a pórságból kiválasztá, fölkente és fölemelte: bizonynyal Bocskayt is. fejedelemmé szenteli, a -helyett a fejedelem, a helyett a király helyett, a ki királyi hitét rá bízott népe irányában nem tartotta meg. A rendek nevében kijelenti a szónok, hogy az arany bulla értelmében a nemzet, jogai fentartása végett, ezentúl se dugja hüvelyébe a nem támadó, hanem önvédelmi harczhoz kivont kardot, főleg azzal a királyi önkényből betoldott törvényczikkel szemben, »kihez képest mindnyájan halálnak lettünk volna fiai«.

2) A 1)eszed után Bocskay, a szónok fölszólítására, előző napon adott Ígérete szerint letette, persze magyar nyelven, .az esküt, melyben, mint Magyarországnak szabad akaratból megválasztott fejedelme az ország rendeit jogukban megtartani s őket hűtlenűl el nem hagyni igére.

3) Ezen ünnepélyes actus után, melyhez hasonlót addig nem sokat ismerhető országunk belzavarokban és forradal') Ezt kell a szónok »generale decretnin«-a alatt érteni. 2) Ez a passus a meghívóból van véve. Irományok V. sz.