Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

V. A TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK 1602–1604-IG.

626 A. TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. gyűlése egy szívvel-lélekkel lcezdé meg a tiltakozást: a slavon rendek, midőn fölolvasták előttök a szentesített törvényeket s köztök az illegitim születésű XXII. tvezikket, nemcsak nem találnak ebben semmi kifogásolni valót, alkotmányérzékök nemcsak meg nem ütközik a becsempészett czikk okozta alkotmánysértésen, hanem még hálát szavaznak meg érette a királynak. Lelkes szavakban köszönik meg, hogy »a fölséges elődei által eddig conservált s egy darab idő óta az eretnekség viharai által hányt-vetett egyedül igaz vallást előbbi állapotába igyekszik visszahelyezni.« ígérik, hogy ezt a vallást »őseik régi kegyes intézkedései értelmében őszintén megőrizni s fölkarolni nem mulasztják el soha« s az országból az összes eretnek papokat, különösen pedig az ozalyi uradalmakban bujdosó stájerországi száműzött protestáns lelkészeket kikergetni rendelik, fölhíván a zágrábi püspöknek főpásztori kötelességből folyó figyelmét »az istentelen tévelygőkre«. B végzés olvasásakor két reflexiót alig lehet elnyomni. Az egyik az, hogy azoknak, a kik most a királyi hatalom absolut alkotmánysértő tényét helyeselték, volt-e joguk az alkotmányra hivatkozni akkor, midőn a következő években a király absolut hatalma a báni hatóság szűkebbre szorítása, a határőrvidék s a katonai parancsnokság jogai s hatásköre szélesbítése mellett nyilatkozott ? — A másik reflexió pedig ama tény constatálására szorítkozik, hogy, míg Magyarországon az addig teljesen idegen, német városi elem a megyékkel a protestáns kérdésben való uniója által magyarrá, a haza édes gyermekévé lőn; a slavon rendek ez enunciatiója a több százados kapocs tágításának első, bár gyenge s öntudatlan kisérletekép tűnik föl, hogy e kísérlethez később a határőrvidék kifejlesztésével járó ellentétek s végűi a nemzetiség merev előtérbe-hozása csatlakozzanak. Térjünk azonban vissza a végzésekhez. A vallásügy elintézése után a gyűlés a pozsonyi törvények szerint való adókivetés felől rendelkezett, majd egy 1578-ban az erőszakos birtokfoglalásokról hozott végzés szavait magyarázta. x) Különös figyelmet fordítának a slavon ') Bővebben nem szólhatok róla, mert az 1578-diki végzés ismeretlen. A Magy. Országgy. Emi. YI. kötete ugyanis csak egy slavon gyű-