Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

IV. RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1604. SZEPTEMBER- ÉS NOVEMBERBEN.

KÉSZLEGES GYŰLÉSEK. kívánunk tolok, Kegyelmetek az mi segítséggel leliet nekik, legyen segítséggel abbúl is. VII. Kévánjuk penig ilyen szükségnek idején az öt szabad várostól kétezer puskás gyalogot. VIII. Az ország dicáját ki az rovóknál vagyon, mind az régi restantiákkal egyetemben in specie mingyárást bekévánom. Azonképen az városoktól az régi taxa restantiát megkévánom és újra újakot kévánok. IX. Az mi egyéb accidentiák volnának, nitro citroque, kikről Kegyelmetekkel bővebben kellene tractálnom és végeznem ; ba az úristen egy kicsin idő alatt ellenséget valabonnat reánk nem hoz, Kegyelmeteknek minden statusoknak egy generalis gyűlést hirdettetek, holott collatis sententiis mindenről úgy végezzünk Kegyelmetekkel, ki hazánknak megmaradására, istenünknek nevének dicséretére és minden rendeknek szabadságának megtartására lesznek, igyekezvén azon, az én jó istenem gondviselése után az én Kegyelmetek között való létemmel szolgálhassak Kegyelmeteknek ós hazámnak fejem fönnállásáig. Stephanus Boclikay m. p. (Demkó Kálmán közlése a Tört. Tár 1889. évi sajtó alatt lévű octóberi füzetében ; a szerkesztő, Szilágyi Sándor úr, szíves engedelméből.) IV. 1604. (november 12. után). A Jcassai gyűlésre egybejött felső-magyarországi rendek válasza Bocskay István előterjesztésére. Mivelhogy az úristennek kedves és kellemetes szent akaratjából te Nagyságod az vitézekvei egyetemben a végre, kardot felkötvén, jött közinkben, hogy az úristennek nevinek dicséretire elsőben, annakutána romlott és megnyomorodott hazánknak maradására és hitünkben (!) megerősítésére, hogy kivánságinak előtte (!) tűlünk vetette legyen Nagyságod az isteni igyekezetit (sic!): te Nagyságodnak mint kegyelmes urunknak abbeli hozzánk való jó akaratját életünknek rendiben megigyekezünk szolgálni és tartozunk istenünknek ő szent