Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

:390 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. a nevek megnevezése nélkül hozassák, s midőn a csavargó zsoldosok megbüntetésébe beleegyezett, csak azt kötötte ki, hogy a német zsoldosok, illetve azok kapitányai ellen nem a megye, se nem a locnmtenens, hanem a király járjon el. A szabad hajdúkat illetőleg a hadi tanács a magyar főurak némelyike ellen emelt vádat, hogy ezeket menedéklevéllel látják el, s ezek aztán szabadon rabolnak, a nép pedig a végigéli katonára panaszkodik. A főherczeg azt kivánta, hogy a ki katonát tart az urak és gazdagabb nemesek közül, kötelezve legyen azok számát és neveit bejelenteni a főherczegnek. hogy így minden visszaélést ellenőrizni lehessen.

l) Az elfoglalt földek, a Szatmárba és Németibe futott jobbágyok, és Básta, valamint Bánífy ügyében bővebb informátió szükségét hangoztatta Mátyás, a törvénytelen idézések felől pedigjmegigérte, hogy a király határozni fog az igazságnak megfelelően. Kérte aztán a főherczeg a rendeket, hogy mivel a kir. előterjesztések egyes pontjait hallgatással mellőzték, ezekről is, u. m. a gabonakiviteli tilalomról, a híd- és útjavításról, a nemeseknek a tized és kilenczed körüli visszaéléséről, a ruthének, oláhok és ráczok tizedfizetéséről, meg a kórházakról szintén hozzanak határozatot. Végre beleegyezett abba, hogy Segnyey ügye az articulusok közé jöjjön; de ne úgy fogalmazzák a rendek mint határozatot, hanem mint kívánságot, nehogy 0 Felsége kegyelmezési jogának praejudicáljon.

2) Közbe kell itt szúrnom, hogy ezt a rövid? egy napi időt, mely a rendek válasza és a főherczeg viszonválasza közé esett, a protestáns rendek a folyamodásukra adott főherczegi leirat megvitatására fordították s tanácskozásaik eredményekép egy második föliratot szerkesztenek, melyben a főherczeg által tett kikötésekre vagy kifogásokra igyekeztek megfelelni. ') Nem érdektelen, hogy a hadi tanács bizonyos számú szabadzsákmányló (szabad hajdú) tartásának megengedését indítványozta, egy külön emlékiratban, a győri, esztergomi, komáromi és érsekújvári parancsnokok részére és pedig egyenként 500—500-at, kik azonban külön lajstromba vezettetnének. Ezzel maga elismerte a hadi tanács, hogy ez az intézmény egy szükséges rossz, melyet a viszonyok hoznak magokkal. Lásd az emlékiratot ápr. 2-dikáról: Irományok XXVI. sz. a. 2) A főherczeg replicája 1604. ápr. 4. Irományok XXXI. sz. a.