Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

:372 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. lódított valamit a köznemesség vagyoni viszonyain; — lehetséges, mondom, hogy e szegénység közepette akadt olyan, a ki azt monda: inkább miénk legyen a tized, mint a papoké, hiszen mi nem vagyunk a katholikus vallás hivei, s ha a rutlién, az oláh, meg a rácz, azért, a miért nem katholikus, tizedet nem fizet, minek fizessünk mi ? Lehet, hogy volt olyan akárhány, a ki így gondolkozott és azt fönszóval gondolta. Mivel azonban nagyon jól tudta minden nemes ember és minden értelmes polgár és paraszt, hogy a püspöki tizedek nagy részét az állam, a király nagyon jutányos áron árendálta ki, s hogy a tizedben fizetett terményekből a király a végvárakat segélyezi, a végbeli katonát táplálja: nem valószínű, hogy a tizediigy okozta vol na akár csak részben is, azt a mozgalmat ott FelsőMagyarországon. Más oka volt annak. Keleti és éjszakkeleti Magyarország nemessége, polgársága s (a »cuius regio, eius religio« hallgatag elismert, érvényben volt elvénél fogva) magyar és tót jobbágysága a protestáns vallás tanait követte, úgy hogy ujjain számlálhatta volna el az ember azokat, a kik őseik régi hitéhez, a katholikus valláshoz hívek maradtak. Azon jóakarat, melyet Miksa királyunk a protestáns tanok iránt táplált, egy közel félszázadig tartó csaknem háborítatlan nytigalmat biztosított a reformált tanok hirdetőinek, s e félszázad alatt a protestántismus megizmosult. Magyarországon ez a protestántismus a maga föllépésekor és terjedése alatt nem volt követelő. A ki a mi viszonyainkat a külföldi visszonyokkal egybeveti, azt fogja tapasztalni, hogy minálunk a reformáczió bizonyos közjogi kereten belül mozgott, e keretet érinteni nem merte, nem akarta. Ezt a keretet a főpapság képezé a maga hatalmas közjogi s birtokjogi állásával. A katholikus főpapság Magyarországon a legelső rend vala, a koronás király tanácsosa, az ország oszlopa, a nemzet szószólója, törvényeinek hozója és magyarázója, jogai védelmezője. És annak a csaknem kivétel nélkül protestáns nemességnek, mely az egri óriási dioecesisben lakott, soha még álmában sem fordult elő a nyáj nélkül valómert állítólag egy nemes embert kiheréltetett. A rá vonatkozó iratok a bécsi udv. kamara ltárában 1604. febr. 10. alatt.