Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

1604. MÁRCZIUS — ÁPRILIS. 375 közvélemény feszült. Igyekeztek hát a propositiók tölcsérén keresztül tiszta bort önteni a rendek poharába, s azt fejtegették a királylyal, hogy 0 Felsége, míg egyrészt a kínálkozó jó alkalmat örömest ragadja meg sokat szenvedett Magyarországa számára a hőn óhajtott béke olajágát megszerezni, és ezért — noha egy pillanatig se volt kétségben a török csalárdsága felől — valahányszor a porta béketárgyalásokat ajánlott, azokat soha sem utasította vissza; másrészt a legroszabb körülményekkel is számol a király s gondoskodását soha semmi irányban sem szünteté meg a háború folytatására szükséges eszközök beszerzésében. A béke bizonytalan s a háborúnak csaknem bizonyos voltára utalva, subsidium fejében 10,000 embernyi sereg, még pedig 6000 gyalog és 4000 lovas tartását kivánta a kir. előterjesztés 7 teljes hónapra, május elsejétől november végéig. — A legutóbbi esztendők négy-, legfeljebb hatezernyi dicaseregével szemben ez a kivánság oly aránytalan, hogy első pillanatra föltetszik nem komoly volta, és az, hogy inkább taktikából lőn az előtérbe tolva egy másik oly kívánság előkészítésére, melyre a kormány nagyobb súlyt fektetett, Ugy is volt. Rudolf Thurzó Györgynek az esztendős zsoldos fogadására vagyis az állandó hadsereg életbeléptetésére vonatkozó indítványát a hadi tanács votuma alapján elfogadván, királyi előterjesztésében kijelentette, hogy a 7 hóra fogadandó 10.000 embernyi sereg kívánását örömest elejti, ha a rendek e szám harmadrészénél is kisebb, azaz 3000-nyi állandó sereg (2000 lovas és 1000 gyalog) eltartását magokra vállalják. Ugyanazon okokkal okadolta ez intézmény szükségét és bizonyítgatta hasznait a kir. előterjesztés, mint a melyeket a dunáninneni főkapitány hozott föl. s a helytartó votumából merített lelkes frázisokkal juttatá a rendeknek a régi időket eszökbe. midőn még — noha béke éveit élte a nemzet — egyes főurak és nemesek vezérlete alatt efféle állandó csapatok vitézkedtek a haza szolgálatában, s a király ama meggyőződését fejezte ki, hogy most sem hiányoznának jeles honfiak, a kik örömmel szánnák el magokat nemzetök javára, védelmére.

J) 3) Hadi dolgokhoz csak kissé is értő ember előtt különben érthe-