Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1602. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.

24 A POZSONYI ORSZÁGGYÖX.ÉS. nak. Részint elhanyagolt állapotuk miatt, részint azért, mert, mint a múlt országgyűlésen láttuk, minimalis számú őrséggel voltak ezek ellátva. A szabad hajdúk ellen szigorú intézkedéseket követelt, s javasolt az országgyűlés. A ki a hol találja őket, ott akasztathatja, fejeztetheti. Fő- és alispánok, megyei s főkapitányok jogosítva vannak ellenök, ha kell, fölkelést hirdetni »tamdiu donec ex regno exstirpati fuerint«. Ugyanez álljon a csavargó zsoldosokra. Hogy azonban a bajon gyökeresen segítve legyen, kimoudá az országgyűlés, hogy a szabad hajdúk s kóbor katonák tartói ellen a felső-magyarországi részekben a judex curiae, az alsóban a locumtenens tartson a károsult és panaszló fél kérelmére az éppen közel levő magyar tanácsosokkal, az ország rendes bíráival s a megyék főbb nemeseivel törvényszéket, s a vádlottat mindannyiszor, ha kiderül, hogy csakugyan tart szabad hajdúkat, az okozott kár megtérítésére és három ezer forint pénzbírságra ítélje. A bírság fele a panaszosé, fele a bíráké legyen. Ha pedig nem szabad hajdúkkal, hanem egyéb zsoldos katonával raboltatna és dúlatna bárki, legyen az úr vagy nemes, főpap vagy világi, magyar vagy nem magyar: idéztessék ugyancsak e törvényszék elé, s az okozott kár háromszorosára és vérdíja 1—• homagiuma — háromszorosára ítéltessék. A ki magát az ítélet végrehajtása alól futással akarná kivonni: az proscribáltassék. Slavoniában hasonlókép cselekedjék, s alakítson törvényszéket a bán a hajdúk és egyéb dúló nép tartói ellen. Panaszkodtak a rendek újólag, hogy a jezsuiták sellyei birtokait, Joó János birtokát, Körmendet, aztán Diószeget, Lévát a katonaság teljesen kiéli. Eltávolíttatásukat kélték. Megtiltatni kívánták a katonaság állandó vagy húzamosb beszállásolását a falvakba. A kapitányok kiosztják köztük a falvakat, a katona aztán nagyobb úr bennök, mint maga a földesúr. Különös figyelmébe ajánlák — a slavon rendek kértére — a királynak és ennek útján Eerdinánd főherczegnek a slavoiiiai Petrinja várát, mint a mely legerősb védelme ez országnak. Ugyan e slavon rendek kértére kívánták, hogy a fölség a