Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

1601». MÁRCZIUS HAVÁUAN. 155 0 szerinte csak olyasmit nem vala szabad a rendek végzéséhez toldani, a miről a rendek nem határoztak ; de a végzésben benlevö egyes czikkekhez valamit hozzá tenni, vagy élvenni belölök valamit, vagy a czikkeket »kijavítani« szokás vala. E nézetének adott ő kifejezést akkor, midőn a prágai udv. kamara azt kívánta, hogy a szentesítéskor esetleg a tizedről be lehetne venni valami czikket, a mi a végzésben nem volt bent.!) E nézetet a titkos tanács acceptálta; uj czikket nem szúrt be a végzések közé, de kihagyta mind azt a végzésekből, a mit a prágai udva r i kamara kihagyandónak javasolt és úgy Íratta alá a királylyal a megnyírt czikkeket. Ezek a kihagyások pedig a következők voltak: Mindenekelőtt kimaradt a bevezetésnek több mint fele, mert a titkos tanács mind azt a keserű panaszt, mind azt a merész szemrehányást kihúzatta, mely a zsoldosok égbekiáltó gazságairól s az ország nyomoráról és szenvedéseiről szólt.

2) Azt lehetne mondani, hogy oroszlánból uszkárt csinált a titkos tanács. Kimaradt az, hogy Zólyom, Breznóbánya, Korpona és a magyaróvári uradalmak jobbágyai is szolgáljanak a közmunkához. Azzal indokolta ezt a prágai kamara, hogy a 3 előbb említett város oly szabadalmakat élvez, mint a kir. városok. és privilégiumaik nem régiben lőnek megújítva. Azt a pontot, mely a kamarák elé való törvénytelen idézés eltiltásáról szól, roppantul megkurtitá a titkos tanács a prágai kamara javaslata szerint — s még e megkurtított szöveghez is hozzátoldá Himmelreich, hogy »ez ügy felől ő felsége kegyesen vizsgálatot rendel, s a mennyire az idők állapota engedi, a bajt orvosolni fogja.« Ellenben az a pont, mely a magyar tanács és cancellária hatásköréről, a magyar kato') Himmelreich megjegyzése a prágai udvari tanácshoz intézett ápril 7-diki jelentéséhez (Irományok \ Uli. sz. a.) : »Und [ich] waiss nie, dass man etwas geändert oder schriftlich einbracht [hätte], ivas im Schluss [a rendek végzésében] nit einkonunen, Aber Articulos corrigiert, darzu gethan oder gar ausgelassen, ist wol bräuchig. 3) Lásd a XXXIX. sz. Irományban a szögletes zárjel közt lévőket úgy e pontra, mint a többi kimaradt pontokra vonatkozólag.