Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

146 A POZSONYi ORSZÁGGYT'LÉS. tételével a haza, a közjó, a keresztyénség érdekében vérünket ontani, hogy elérhessük azt, a mi a küzdelmeken túl mosolyogva int felénk, t. i. a béke, a nyugalom biztos reményét. Ezeket elmondandó hivta egybe a király az országgyűlést, melyen örömest jelent volna meg, ha a keresztyénség közjavának érdekei, a tárgyalások egyéb országai küldöttségével és a külföldi követségekkel nem tartóztatnák vissza. Maga helyett Miksa Ernő főherczeget küldi s kéri a rendeket, hogy a főherczegnek gyorsan, késedelem nélkül ajánlják meg, a mit, az ország védelmére tőlök a kir. előterjesztés kivánni fog. Kivánt pedig a kir. előterjesztés a pénzbeli subsidium helyett véradót t. i. 4000 lovas s 6000 gyalog jól fegyverzett és jól begyakorlott zsoldos toborzását és május hó elsejére táborba szállását úgy, hogy ez a hadi nép az országos magyar főkapitányok alatt ő felsége főhadvezére parancsától függjön, és 7 hóig, tehát november végéig, álljon fegyver alatt. E hadi népet ő felsége havonkint meg fogja mustráltatni s ekkor kell azt fizetni. Azokat, a kikről ily alkalomkor kisül, hogy csaltak, hadi kötelességeiket nem teljesítek: fej- és vagyonvesztés érje. A havi zsold nagyságát az előterjesztés az 1596. XX. t.-czikk értelmében a huszárra 5, a gyalogra pedig 3 magyar forintban kivánta megszabni. S mivel a nagyobb zsold és a féktelen szabadság kedvéért sok harczedzett magyar szeretett idegen zsoldba állani, sőt megtörtént, hogy némelyek még a törökhöz is beszegődtek, saját véreik ellen dühöngtek s a német császári zsoldosok iránti gyűlöletből ezeken irtózatos bosszút állottak, másrészt pedig az idegen zsoldosnak (a mire ugyan azoknak szükségök nem volt) a kihágásokra példát mutattak: kivánta a király az 1596. és 1597. XXII. t.-czikkek megújítását, a törvény tilalmát áthágok fej és vagyonvesztését. Hogy ezt a 10 ezernyi hadat mikép toborzák be és mikép tartják el a rendek, azt a király a rendekre magokra bízta, azt kívánván csak, hogy az e czélból kirovandó adót mindenki kedvezmény nélkül, tehát ő felségei javai is, fizessék, mint erről az 1596. X., 1597. III., 1598. XV., 1599. VII., VIIL, IX. 1600. III. és 1601. III. t.-czikkek intézkednek. A kormánynak készen kellett az esetre is állani, ha a