Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

118 A POZSONYI ORSZÁGGYT'lés. azt a törvénybeli intézkedést, melyet akár a körülmények kényszerítő volta miatt, akár hanyagság, akár végre indolentiából és visszaélésből a múltban nem tartottak meg, nem respectáltak, nem hajtottak végre, a jövőben meg akarják tartani s végre szándékoznak hajtani. S ennek az akaratnak, ennek a szándéknak adtak kifejezést, midőn a magában érvényes, mert új törvénynyel nem abrogált, törvényt ismételték. Fölötte jellemző s közjogunk s alkotmányunk története szempontjából fölöttébb érdekes dolog, hogy egy, magyar közjogi állásunkból tekintve, ránk nézve teljesen idegen, törvénytelen és így nem competens hatóság, mely azonban de facto századon keresztül érvényesen háboríttatlanul intézkedett ügyeinkben, t. i. a bécsi udvari kamara, törvényeink érvényességének időtartamáról úgy itélt, mint az az idegen búvár Ítélne, ki a Corpus jurison kívül egyebet nem ismer. Az udvari kamara a pozsonyi kamarának arra az argumentumára reflectált, hogy már azért sem szükséges az országgyűlést 1603-ra egybehívni, mert ez a gyűlés se határozna mást, mint a mit az 1602-diki határozott, sígy a megyék egyszerűen az 1602-diki végzésekhez tarthatnák magokat. Ezt az argumentumot az udvari kamara azzal az indokolással vetette el, hogy »köztudomású dolog, hogy a rendek az efféle (értsd: országgyűlési) végzéseket, különösen az adómegajánlást, csak időlegesnek s csak arra az esztendőre tartják érvényesnek, a melyben a végzés kelt s ezért a megajánlásokat eddigelé minden esztendőben újra kellett az országgyűlésen kérni és kialkudni. De hasonlóan áll a dolog a többi törvényczikkekkél is, mert a rendek azoknak erejét is, hacsak meg nem újíttattak, mintegy kialudtnak és hatásnélkülinek tartják. *) Azt is meggondolandónak vélte az udvari kamara, hogy *) ». . . Sie (a rendek) dergleichen Schlüss und sonderlicli die Landtagsbewilligungen nit für perpetuas, sed temporales et istius solum anni contributiones, in quo illae decretae, halten, derwegen denn dieselben bisher jedes Jahr von Neuem auf den Landtagen gesucht und erhandlet haben werden müssen ; wie es dann auch mit den anderen Artikeln ein gleiche Meinung, dass sie (a rendek) derselben (a többi artikulusoknak) Wirkung, wann sie (ezen többi artikulusok) nit renovirt, für die künftige Zeit gleichsamb für expirirt und craftlos halten.