Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1600. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

.",62 a pozsonyi országgyűlés 31-dik t.-czikk záradék nélkül foglaljon helyet a többi között, szép szóval megtagadta, a mennyiben a magyar tanácsosokra hivatkozott, kiknek jelentése szerint fog majd az egész ügy — úgymond — a rendek megelégedésére eldőlni. — Sz.-Grvörgv és Bazin zálogügyét alig tartá érdemesnek védeni is Mátyás, s bizonyos idegenszerű gúnynyal arra utalt, hogy hiszen a rendek magok is elismerik, hogy a királynak joga van a honfiak számára zálogot inscribálni. Pedig a nevezett városkák lakói tán csak magyarországiak? Legfurcsább volt azonban a főherczeg fölfogása a törvény czikkek megváltoztatása dolgában. Rövid és jellemző a mit mond. Sohasem kell efféle ügygyei annyit bajoskodni — így szólt a főherczeg —, ha a rendek, mint illik, s a mint a főherczeg hinni szereti, az ő méltányos Ítéletében a jövőre megnyugodnak. Ez más szóval azt jelenté, hogy ha ellenkeznek a rendek, bizony máskor is megtörténik, hogy az articulusok változtatás alá kerülnek. Már e válaszokból is gondolni lebete, hogy az előterjesztés pontjait illetőleg sem leszen valami könnyen engedő a főherczeg. Úgy is történt. Elismerte ugyan, hogy a nép nyomora hallatlan; de fölszólítá a rendeket, liogy tekintsenek a szomszédba, hol a király többi alattvalói az évi subsidiumot nemcsak alább nem szállíták, hanem inkább fölemelték. Erre való tekintettel tovább is ragaszkodott a két forinthoz, úgy, hogy abból másfelet a jobbágyok fizessenek. Kifogást emelt az ellen is, hogy a hat forint értékkel nem bírók az adó alól mentek legyenek, mert a csalások különben elkerülhetetlenek; kivánta, hogy a pusztán hagyott házak után is megfizettessék az adó, mivel tapasztalás szerint a házakat lakóik az adófizetés előtt odahagyják, s mikor az adó be van szedve, ismét szépen visszaköltöznek. A rendek által kijelölt bizalmi férfiak ellen nem tőn kifogást, de azt kivánta, hogy az adó a kamarához, a kamarai dicatorok által szedessék be. Keveslé a főherczeg a fölkeléshez megajánlott fegyvereseket is. Átalános insurrectiót követelt, s csak ha ez nem szükséges, volt hajlandó megelégedni 10 telek után egy fegyveressel, de úgy, hogy ez nem egy hóig, hanem a míg szükség vau rá, táborban maradjon. Kivánta a személyes fölkelést az