Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1598. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

1598. FEBRUÁR* ÉS MÁRCZIÜSBAÍf. 15 méhen letétetni javasolja, és hogy duplán fizessék meg azon összeget, mely elnézésök miatt he nem folyt. E ponttal kapcsolatos az adószedők számadásai fölül vizsgálatára küldött biztosok jelentésének sürgetése. Miután a rendek élénken panaszkodnak a katonai zsold mindig növekvő nagysága miatt, azokra, kik, többet Ígérvén, az abnormis állapot okai, legalább az 1596. 20. t.-czikk alkalmazását követeli az előterjesztés. Ugy e czélból, mint a katonai mustráknál szokásos csalások elkerülése végett ajánlja bizonyos hadi czikkek szerkesztését, melyek a katonai szolgálatra vonatkozó ügyeket szabályoznák s melyek megtartására idegen és hazai katona egyaránt föleskettetnék. Mind e pontok a zsoldos katonaság fogadásával függtek össze. A mi már most a háború-viselés második főpontját, a fölkelést illeti, erre az előterjesztés most nagyobb súlyt fektetett, mint egyébkor. Kiemelte, hogy az intézmény kevés jó akarattal a rendek részéről gyümölcsözőbb lehetne, s hogy a múlt évben is több kárt lehet vala tenni az ellennek, ha ez ügy rendben volt volna. Három esetre kívánja a király az általános fölkelést: 1. ha saját személye szerint táborba száll (amire persze a rendek nem számítottak), 2. ha a török sokkal nagyobb erővel jönne mintsem a zsoldos katonasággal, ellene lehetne állni; 3. ha valami fontosabb erősség volna ostromolandó. — A múlt tapasztalatain okúivá kijelenté a király, hogy a megajánlandó subsidium teljes beszolgáltatásának kötelezettsége alól senkit a generalis insurrectióban való részvétel föl nem ment. Hiszen — úgymond — még az osztrák tartományok is insurgálnak szükség esetén az adón fölül! A ki magát az insurrectió alól kivonja, az hűtlenség bűnébe esik; de igéri a király, hogy e személyes fölkelést csak nagy szükség esetén, magyar tanácsosai hozzájárultával rendeli el. Mivel sem a nyárra fogadott zsoldos, sem az általános fölkelés nem volt elég egy esetleg megindítandó nagyobb szabású hadviselésnél, elhatározá a király, hogy bizonyos számú idegen zsoldost télen át is fog tartani. Az előterjesztés ezek eltartásához is kéri a rendek hozzájárúlását. Az ez időbeli hadviselésnél a legkényesb föladat mindig az élelmezés kérdése volt. A siker ezen fordult meg, ezen hu-