Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1598. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

B A POZSONYI OUSZÁGGYÜLÉS az országgyűlés, 1

1/

3— 2 írt pótadót portánként. Mondhatna a fölség, hogy a magáéból s a külföldi segélyből valamit hozzáadván az e pótadóból befolyó összeghez, a várakat jó karba képes helyezni. Kérje a fölség a rendek véleményét, fán megszégyenlik magokat s aztán nem fogják a kívántat megtagadni. A személyes fölkelés kötelezettségét a hadi tanács nem akarná csupán a király személyes táborbaszállásához kötni. A török kezéből visszavett várak közelében levő birtokok jövedelmeit egy ideig tulajdonosaiktól visszatartani s hadi szükségekre fordíttatni óhajtja. Megfelelően a rendek kívánságainak, hogy a katonai kihágások

x) korlátoltathassanak, hadi czikkelyek,szolgálati szabályzat proponálását ajánlja, és több kisebbnagyobb érdekű javaslat mellett, melyek a kir. előterjesztésben kifejezést is nyertek, különösen kiemeli, hogy részleges gyűléseket több megyének, a szükséghez képest, hirdethessen a fölség, megígérvén a rendeknek, hogy nagy szükség nélkül őket e részben nem fogja háborgatni. Ehhez képest kellene az e pontról szóló tavalyi t.-czikket kijavitni. Eddig is szokásban volt a fölsorolt hatóságokat a magyar országgyűlésen előterjesztendő tárgyak dolgában véleményadásra szólítni föl. S ha elébb azt mondám, hogy ezúttal különös figyelem tárgya volt az egybehívandó magyar országgyűlés, ez nemcsak abban leli bizonyítékát, hogy a véleményes jelentések fölötte minutiosusak, hanem főleg abban is, hogy a pénzügyek s a hadi administratió terén egy kiváló egyéniségnek, Geizkofler Zakariás birodalmi fillérmesternek véleményét is bekivánták. Geizkofler rideg, pedáns hivatalnok volt, a ki mindenekfölött rendet óhajtott mindenütt s a ki rossz szemmel nézte ama viszásságokat, melyek hadi élelmező s egyéb biztosi minőségében előtte Magyarországon föltárúltak. Jelentése talán túloz, de találó s érdekes. 2) Kíméletlen szigort ajánl azok ellen, a kik adótartozásukat nem teljesitik. Az apróbb, szegény emberek példás megbüntetésén kell kezdeni; ezek aztán, mondja a szókimondó practicus ember, majd fölnyitják J) Ezeket oly nagyoknak nem tartja, mint a rendek, kik e miatt — mondja — folytonosan »lármáznak.« 2) 1598. január 22. — Irományok vni. sz.